A remek Asylum stúdió eddig is elhalmozott minket különféle hollywoodi produktumokat másoló filmekkel. Elég csak a Terminatorsra, a Transmorhers-re vagy, hogy egy-két aktuálisabbat is mondjak, a San Andreas: Mega Quake-re vagy a Top Gunnerre gondolni. Úgy döntöttünk, hogy mivel idén a körülmények miatt nem nagyon lehet eljutni élőben tengert nézni, legalább a tv-ben láthatjuk majd a cápás produkcióknak hála. No nem egyből a gagyival kezdtük. Az első természetesen a Jaws volt, majd először időrendben haladtunk, aztán véletlenszerűen, így jutottunk el egyébként a Sharknado sorozatig (eddig három részt tudtunk befogadni, de a többi is meglesz később) és a sokfejű cápaszörnyetegig. Különös módon amilyen szinten utáltam ezeket anno, valahogy most elviseltem őket, sőt még olyan is volt amin remekül szórakoztam, mint műfajparódián persze. Szóval igen, a SYFY és az Asylum sok szemetet gyárt, de valahogy csak sikerült kinőniük magukat annyira, hogy ömleszteni tudják a ZS kategóriás vackokat. Ennek egyik oka, mint említettem az, hogy van amelyiken még szórakozni is lehet, de csak ha nem veszi komolyan a néző.
A bevezetésről ennyi most elég volt, jöjjön elsőnek a 2 Headed Shark Attack (2012). Ahogy a sorozat többi epizódjára, úgy erre is maximálisan igaz, hogy majdnem száz százalékban nevesincs színészekkel dolgoztak. Egyrészt azért, mert így könnyebb volt elviselni ha valakiből darált hús lett, másrészt azért, mert nem kértek sokat ezért a fantasztikus színészi teljesítményért. Ennek az epizódnak a húzóneve Carmen Electra volt, aki valamilyen tanárt alakított, aki tengeri kirándulásra viszi a tudásra éhes diákokat, hogy okuljanak. Persze a diákok összetétele olyan magas szintet képvisel, hogy alig vártam, hogy egyiket másikat mihamarabb elfogyasszák. Ez a rész rendre be is következett, míg a végére a túlélők létszáma olyan kicsi volt, hogy belefértek egy naplementés közelibe. Azt azért elárulom, hogy Carmen szerepe kimerült a pózolós, napozós jelenetekben, amikor épp nem magát promózta a jelen generációnak, akkor leginkább idegesen hadovált, amíg halvacsora nem lett – ez nem spoiler, abszolút nem főszereplő volt. A cápa kinézetén rendesen látszik a CGI, de itt nem is vártunk National Geographic-os látványvilágot.
A folytatásban, aminek persze semmi köze nincs az előző filmhez, a három fejű rém egy Szemét Sziget-nek nevezett kutatóbázisnál tűnik fel. Jöjjön hát a 3 Headed Shark Attack (2015) története. A szigetnél levő bázis hatalmas, rengeteg embert foglalkoztat és az egyik főtudós nőnek éppen most érkeztek meg a leendő gyakornokai, köztük egy fiatal lánnyal, aki az első percektől húzza a száját kb mindenre, nem tart be semmi utasítást és ő akar lenni a csorda vezetője persze. Hogy hogy nem, a volt szerelme is ott van, aki egyből smúzolni kezd neki, ahogy meglátja és elég hamar kiderül, hogy sajnos ők lesznek majd a főszereplőink. A szörnyeteg pár perc alatt leredukálja a létszámot annyira, hogy szereplőink egy kisebb hajó legénységeként először menekülnek, majd szembeszállnak a cápával, aki nem mellesleg a partra is ki tud menni. A kis csapat segítséget kér és kap egy halászhajótól, aminek a kapitánya Danny Trejo. Hú na megvan itt is a húzónév ugye, na de van ám nekünk itt egy profi birkózónk is, Ron Van Dam, akinek eddig nem is hallottam a nevét, de gondolom odaát ismertebb lehet. Mindegy kb ő volt az egyetlen szimpatikus szereplő az egész műsoridő alatt. A befejezés nem lett annyira vérgőzös mint az előző felvonásnál, de cserébe sokkal, de sokkal butább lett. A rém itt kapott egyfajta eredet történetet is, azzal, hogy a sok szennyezés miatt mutálódtak az itteni állatok.
A vicc az egészben, hogy arra számítottam, hogy felbukkan majd a négyfejű változat, de a készítők valamiért úgy döntöttek, hogy kettővel fejelik meg az eddigi fejeket. Így tehát a 5 Headed Shark Attack (2017) emelt a téten és ami azt illeti a sorozat legfogyaszthatóbb darabja is lett. Ez nem annak köszönhető, hogy most végre nagyobb és ismertebb neveket hoztak be, fenéket. A cselekménye lett jobb egy kicsit. Adva van két rendőr, akik segítséget kérnek egy tudóstól (aki persze nő és aki valamiért, szeret bikiniben feszíteni a diákjai előtt is), mivel úgy néz ki több feje van annak a cápának, ami valószínűleg több halálesetért is felelős. Szóval itt már az elején kiderül, hogy van egy emberevő szörnyeteg. A kisfős társaság némi főnöki fenyegetésre elindul, hogy kifogják a halat és tanulmányozhassák, meg persze az igazgató megvastagodhasson amennyire lehet. Ehhez igénybe veszik egy cápavadász szolgálatait, aki véletlenül a volt szerelme a fehérköpenyes hölgyikének. Azt most hagyjuk, hogy ez mennyire sikerül nekik, hisz előre lehet tudni, hogy lesz aki nem tér haza, sőt igazából az eddigiket ismerve, csoda ha valaki egyáltalán túléli a kalandot. Ezen a téren nagyon meg tudott lepni a film és visszavett a darálásból a történet javára és még kedvelhető szereplők is akadtak benne. Persze a gyilkolászás most is megvolt, nem volt vértelen a produkció, sőt most is szép számban tépték szét a fejek a néniket, bácsikat. Vizuálisan minden egyes rész fejlődik valamennyit, de talán itt a legnagyobb a váltás a cápák kinézetét tekintve, még akkor is ha elég röhejesen festett.
Viszont korán sem annyira mint a legutolsó felvonásnál. A 6 Headed Shark Attack (2018) gyilkoló gépe inkább hasonlít egy tengeri csillagra mint egy cápára. Azt vártam, mikor száll el az űrben mint egy UFO. De a készítők erre is gondoltak és kitalálták, hogy oké elég viccesen néz ki, na de ez az állat, már rendesen tudja üldözni azokat is, akik a szárazföldön vannak. Olyan volt kicsit, mint egy pók, vagy egy rák, legalábbis olyan volt a hatása. Szegény rémecske ezúttal egy párterápiás csapatépítővel találja szembe magát, ahol az emberek még idegesítőbbek voltak mint általában. Kellett egy kis idő mire leesett, hogy kik is lesznek most a főhősök. Személy szerint senkit nem ismertem a színészek közül, de ennek csak örülni tudtam, ebben a részben sok helyen a cápának szurkoltam. Eddig ez volt a sorozat utolsó része, és itt megint visszatértek az eredeti formulához, vagyis a túlélők száma igen csak minimális volt. A cselekmény faék egyszerűségű, előre sejthető minden, de ez is a maga nemében bőven elviselhető volt.
A látvánnyal kapcsolatban már írtam a javulást, de volt még egy dolog ami részről részre színvonalasnak volt mondható, ez pedig a zene. Nem csak az aláfestő score-ról beszélek, hanem a betétdalok is kellemesek voltak. A rendezésen szintúgy látszott némi javulás, a stábból többen is több részen is dolgoztak, így a folytonosság is megvolt. Szerintem aki nem veszi komolyan ezeket az alkotásokat az ki tud kapcsolódni velük. Ami engem illet, várom a hétfejű változatot – ha lesz.
cineplex világa 