Nagyító alatt: Mia és a fehér oroszlán (Mia et le lion blanc)

Egy kedves történet egy kislányról és az ő fehér oroszlánjáról. Megható, vicces és aranyos. Legalábbis annak kellene lennie, de nagyon nem lett az. Amikor a kis család Afrikába költözik a gyerekeket rákényszerítik arra, hogy a barátjaiktól távol nőjenek fel.  Mia ráadásul ezerrel lázad, verekszik, veszekszik és duzzog. Egyfelől meg lehet érteni őt, másfelől sokszor már a nézőnél is kiveri a biztosítékot, hogy mit meg nem engednek neki illetve, hogy ő mit meg nem enged magának. Amikor Charlie, a fehér oroszlánkölyök megjelenik eleinte még cuki, meg aranyos, de ahogy nő úgy kezdi romba dönteni a házat, s amikor már veszélyes lesz kirakják a többi oroszlán közé, persze Mia nem fogadja el, hiába mondják neki, hogy a macskusz egy vadállat, ő csak nem adja fel. Minden szabályt és ígéretet megszeg, csakhogy együtt lehessenek, majd amikor apu eladná, kétségbeesésében úgy dönt, hogy elmennek a vadonba, egy misztikus helyre ahol a legenda szerint a fehér oroszlán szabadon élhet. A cselekménynek ezen a pontján azt vártam, hogy elkezednek bandukolni, erre egy elég hosszú autókázás következik, ami nem segített abban, hogy drukkoljak nekik.

És igazán ez volt a legnagyobb bajom a filmmel.  Nem tudott megragadni, nem éreztem együtt sem a lánnyal, sem az oroszlánnal, sem a családdal. Az apát konkrétan eléggé nem lehetett kedvelni. A legpozitívabb szereplők a háziasszony, az anyuka és a kisrác voltak.  A legundorítóbb pedig Dirk volt, aki a menhelyi oroszlánokat vette meg, hogy a gazdagok levadászhassák őket egy bezárt helyen. Node a szereplőket félretéve, Afrika még mindíg csodás, már amit mutatnak belőle, az állatvilágból sokat nem kapunk, valahogy a vadon nem annyira vad, mint amennyire lennie kellene. Ami érdekes és sajnálatos is volt, a zárthelyes vadászat bemutatása, ami létező dolog és ezzel lehetett volna bővebben is foglalkozni, de nem tették.  Ahogy úgy kb semmivel sem. A dramaturgia kimerült Charlie felnövésében és Mia lázadásában.

A film végén, ahol lehetett volna egy kis tanulság mindenkinek, csak egy sima lezárást kapunk és egy mesebeli befejezést, a kötelező szentbeszéddel, ami bár igaz, a fiatalokat nem hatja meg, a felnőttek meg már sokszor hallották. Úgyis az van,  hogy aki tehetne ellene, az nem tesz semmit.

A Mia és a fehér oroszlán egy egyszernézős film lett nekem, unalmas, néhol zavaró és csak egy-két helyen szimpatikus.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s