Nagyító alatt: Bosszúvágy (Death Wish)

Hivatalos leírás: A chicagói sebészorvos, Dr. Paul Kersey csak közvetetten ismeri az utcai erőszakot, amit a műtőjébe került számtalan áldozat szenved el. Ám mindez megváltozik, mikor feleségét és lányát brutális támadás éri külvárosi otthonukban. Megelégelve a túlterhelt rendőrség tétlenségét, a bosszúvágytól fűtött Paul maga ered az elkövetők nyomába, hogy igazságot szolgáltasson. A megszaporodó önítélkezésekre a média is felfigyel, a lakosság pedig azt találgatja, hogy őrangyal vagy hóhér járja-e a város utcáit.

Megvalósítás: Habár a film az 1974-es produkció remake-je, ez a változat a nyomába sem érhet. Na nem akcióban vagy erőszakban, mert azt sikerült rendesen felülmúlni. A gond az a történettel van, a kidolgozottsággal és a színészi játékkal.  Az eredetiben sem Oscar díjas alakítások voltak, de sokkal hitelesebbnek tűnt és ami a fő erénye volt, hogy az elkövetők nem bűnhődtek meg, így a bosszú tárgya a város összes erőszakos gonosztevője lett, nem csupán néhány ember. Paul Kirsey sok változáson esett át, mind személyiségben, mind foglalkozásban.  Az orvosos szál nem annyira meggyőző, viszont lehetőséget ad egy igazán hatásos kezdő jelenetre ami erősen felértékelte a filmet nálam.

A cselekmény egyszerű, Kirseyék boldogan élnek, amíg egy alkalommal Paul távollétében betörnek a lakásba és a feleségét megölik, a lányát pedig nagyon súlyosan bántalmazzák. A férfi folyamatosan jár a rendőrségre, de mivel nem jutnak eredményre, úgy dönt a saját kezébe veszi az ügyet, aztán ahogy halad előre, úgy nő a halottak száma.  Eredetiség nincs benne ugyan, de hangulat az igen, csak sajnos nem végig. Ami azt illeti szinte nem történik semmi érdekes addig, amíg a jó doktor el nem kezd öldökölni.  Valahogy azt éreztem minden szereplőn, a főszereplőt is beleértve, hogy unják a forgatást. Amikor végre beindulnak az események már nem lassít a tempó és a pörgés végig tart, egészen a lezárásig.

Akcióban nincs hiány, van itt bunyó, lövöldözés és más fantáziadús gyilkolási forma. Ez nem is meglepő, hiszen a rendező, Eli Roth nagyon ért a brutalitáshoz és a horrorhoz is. De ennek a címnek sokkal többnek kellene ennie, puszta erőszaknál. Hiába működik ez a fele, ha a forgatókönyv, a párbeszédek és a történet is gyenge.

Bruce Willis végig olyan mintha félálomban lenne,  Elizabeth Shue feleslegesnek érződött, Vincent D’Onofrio karaktere nagyon felemás volt, a rossz fiúk egytől egyig felejthetőek maradtak. Akár csak a rendőrök, akik támogatták Kirseyt. Minőségre erősen egy B kategóriás produkció volt, de voltak azért nagyon kellemes pillanatai is. Azt nem mondom,  hogy megérte újraindítani a klasszikus sztorit, de egy átlagos mozinak elment.  Ha lesz folytatás, akkor remélem jobban rákészülnek  majd.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s