Nagyító alatt: Minden, minden (Everything, Everything)

Hivatalos leírás: Mi lenne, ha nem léphetnél kapcsolatba a külvilággal? Sosem érezhetnéd a friss szellőt, az arcod nem fürödhetne a napfény melegében… és nem csókolhatnád meg a szomszéd fiút? A Minden, minden egy rendhagyó szerelmi történet Maddyről, az eszes, érdeklődő és élénk fantáziájú 18 éves lányról, aki egy betegség miatt nem hagyhatja el hermetikusan lezárt otthonát, és Ollyról, a szomszédban lakó srácról, aki fittyet hány az akadályokra.

Az ingerszegény környezetben élő Maddy bármit megtenne, hogy minél többet megtapasztalhasson a külvilágból, és átélhesse első románcát. Miközben az ablakon át kémlelik egymást és telefonos üzenetekben kommunikálnak, Olly és közte mély kötelék szövődik; mindent kockára tennének azért, hogy együtt lehessenek… még ha mindent el is veszíthetnek.

Megvalósítás: A Minden, minden nagyon érdekes dolgokkal foglalkozik. A külvilágba való vágyakozás a veszély árnyékában, a külvilág veszélyei a magányos élet helyett, meddíg mehet el egy szülő gyermeke védelmében, milyen szülő az, ki saját érdekből cselekszik és nem a gyermeke boldogságáért, vagy egészségéért? Nem a tipikus sablon romantikus film amire számítana az ember, ahol az egyetlen drámai fordulat az, amikor a lány elhagyja a biztonságot jelentő otthont és a tengerhez menekül, hogy legalább egyszer érezhesse a napot a testén, a szabad levegőn.

A cselekmény viszonylag érdekes és fordulatos, tele van pakolva sok-sok romantikával, a tini lét nagy kérdéseivel, családi dolgokkal és bizony kellő mennyiségű drámával is. A gond csak annyi vele, hogy bár a forgatókönyv majdnem mindent kisajtolt a könyv sztorijából, a leglényegesebb részét nem tudta kellően hitelesen bemutatni. Ez nem is annyira a film hibája, hanem inkább a könyvé. A nagy érzelmes fordulat, ugyan kellően szomorú és hangulatos, mégis ezt éreztem a leggyengébb láncszemnek a müsoridő alatt. Értem én, ez volt a legfontosabb pillanat és kellő mennyiségű üzenetet is tartalmazott, viszont az addigi izgalom utána szinte teljesen eltűnt, pedig a fiatalok nagyon bájosak voltak együtt.

A szereplőkre amúgy egy szavam sem lehet. Nick Robinson és Amandla Stenberg románca hihető és jó köztük a kémia. A fiatalembert a Jurassic World-ben láttam elöször és annyira nem nyert meg, de egyre feljebb ível a karrierje és a Kszi Simon óta egyre érdekesebb témáju filmeket választ magának. Ahogy Amandla is, akit legközelebb egy Young Adult produkcióban, a Sötét elmékben láthatunk, majd egy kétrasszú romatikus drámában a náci németországban háború idején. Aztán egy szintén rasszista jellegű produkcióban, melyben ő az egyedüli szemtanuja egy lövöldözésnek, amikor a legjobb barátját egy fehér rendőr lelővi és neki kell tanuskodni ellene. Ennyiből is látszik, hogy az új generáció egyre jobb lesz és remélhetőleg sikeresebb is. 

A képek hangulata magával ragadja az embert, még a bezárt Maddy világa sem olyan sötét, érezni rajta a letisztultságot, de van benne valami szépség is. A kinti világ varázslatos érzést kelt az emberben, eszébe juttatja , hogy ezt a csodát minden nap átélhetjük és nem is olyan rossz minden, ahogy képzeljük. A filmnek van egy pozitív üzenete, egy optimista, ami jobb kedvre derít. Nem lesz klasszikus belőle, de nem is senyved majd egy fiók alján, időröl időre azért elő lehet venni. Nekem kicsit olyan érzésem volt, hogy több lehetett volna, de attól még jól szorakoztam rajta.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s