Nagyító alatt: Sokkal több mint testőr (The Hitman’s Bodyguard)

Történet: Michael Bryce, a tripla A besorolású biztonsági szakember a csúcson volt, mindaddíg amíg egyik ügyfelét meg nem ölték a szeme láttára. Eztuán már sokkal kevesebb és minőségibb megbízást kapott. Egy nap azonban felhívja a volt szerelme, aki az Interpolnál dolgozik és megbízza, hogy vigye el a világ legveszélyesebb bérgyilkosát Hágába, ahol az majd tanunuskodni fog egy kegyetlen közép-európai diktátor ellen.

Megvalósítás: Az előzetesek szellemessége és izgalma ellenére, a kész mű sajnos fele olyan vicces, avagy szórakoztató sem lett. Nem rossz film, de sajnálatos módon nem tud kiemelkedni a középszerűségből, hiába vannak kedvelhető és érdekes karakterei. A történet alapvonala egész jó lett és a cselekmény is tartogat pár igen élvezetes jelenetet, de ugyanakkor tele van sablonosabbnál sablonosabb részekkel és sok üresjárattal, ami ugyan a sztori szempontjából releváns, csak a tálalás tűnik néhol unalmasnak.

Hiába van szinte non-stop akció, – amit egyébként a CGI-től eltekintve szépen kiviteleztek- azok a történések amik ezeket a jeleneteket összekötni hivatottak, kicsit vontatottak lettek. A párbeszédek többsége nem igazán ragadja meg a figyelmet, ha nem lenne a két főszereplő akkor unalomba fulladhatna az egész. Jó ez azért nem igaz, a mellékszerepekben is volt szimpatikus alakítás.

Joaquim de Almeida pont nem tartozik ide, a tipikus rossz fiús kinézete és viselkedése messziről nyilvánvalóvá teszi, hogy nem a jó oldalon áll. Michael volt szerelmét Elodie Yung játszotta el szimpatikusan ugyan, de semmi extra. Gary Oldman mindent kisajtolt a nyúlfarknyi, de annál nagyobb jelentőséggel bíró szerepéből, amíg csak a forgatókönyv engedte. Az egyik üde színfoltja a filmnek a Salma Hayek által életre keltett bérgyilkosfeleség, aki olyan megnyerő volt, hogy a készülő folytatás őt teszi meg címszereplővé, a The Hitman’s Wife’s Bodyguard-ban. A prímet a két főszereplő vitte, akik szerintem végigökörködték a produkciót. Samuel L. Jackson és Ryan Reynolds tökéletes párosítás volt, megvolt bennük a buddy moviekra jellemző kémia. A rendező, Patrick Hughes nem várt el tőlük semmi különlegeset, csak hozniuk kellett a figuráikat és ez sikerült is nekik.

Az akciók látványosak és pörgősek és hála a remek kamerakezelésnek kimondottan kellemesek. Hiába a színészek, a lendületes lövöldözések és verekedések, a hangulatos filmzene és jó vágások, ha a forgatókönyv középszerűsége miatt az egész olyan hatást kelt, hogy sokkal jobb is lehetett volna. Így azonban egy átlagos film, ami kb 20 perccel hosszabb lett mint kellett volna. Remélem a folytatás jobban fog sikerülni és Tom O’Connor jobb cselekményt kanyarint majd legközelebb. 

Még annyit, hogy aki teheti az hanyagolja a szinkront, mert a Mo***fuc**r-t a magyar változatban lecserélték köcsögre, ami így nem annyira humoros és úgy az egész sokkal élvezhetőbb, ha angol nyelven szól.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s