Nagyító alatt: Tomb Raider

Hivatalos leírás: A rettenthetetlen, független fiatal nő, Lara Croft kislány volt még, mikor édesapja, a különc kalandor nyomtalanul eltűnt. Most, 21 évesen, csak él bele a világba; East London nem túl bizalomgerjesztő utcáit rója biciklis futárként, miközben alig telik neki lakbérre, és alig ér oda időben a főiskolai előadásokra. Mindenáron a saját lábán kíván megállni, így nem hajlandó átvenni apja cégbirodalmának irányítását, ahogy az is szent meggyőződése, hogy Lord Croft még él. Hét év eltelte és a tényekkel való folytonos szembesítés dacára Lara elindul, hogy egyszer s mindenkorra megoldja az apja halálát övező rejtélyt.

Hátrahagyva addigi életét, Lara apja utolsó ismert tartózkodási helyét veszi célba: egy mesebeli sírkamrát, ami egy legendás szigeten, valahol Japán mellett található. Küldetésével nagy fába vágja a fejszéjét; már a sziget megközelítése is veszedelmes kalandot ígér. A tét nagyobb nem is lehetne Lara számára, aki a kedvezőtlen esélyekre fittyet hányva, éles eszére és tántoríthatatlanságára támaszkodva feszegeti tűrőképessége határait, útban az ismeretlen felé.

Megvalósítás: Az első két feldolgozása a játéknak nem volt kimondottan rossz, sőt az első változat Angelina Jolieval még kellemes is volt. Megfelelően adagolta az izgalmakat és a feladványokat, no de korán sem annyira mint a játékokban. Ha volt előnye ennek a két résznek akkor az az, hogy végre betöltötte azt a kalandfilmes űrt, ami manapság a mozikban fellelhető. Ugyanezt hivatott betölteni ez az új rebootolt Tomb Raider epizód is, ami a szintén rebootolt 2013-as, valamint 2016-os Rise of the Tomb Raider cimű videojáték alapjait használta fel. Hogy mennyire jól azt mindjárt elmondom.

Nem térnék ki rá, hogy a játékfeldolgozásoknak mi a rákfenéje, miért rossz majdnem az összes amit valaha készítettek, ezt megtették már nagyon sokan. De az tény, hogy az anyagi sikerektől függetelenül nem nagyon sikerült olyan adaptációt készíteni, ami a rajongóknak és a kritikusoknak is tetszett volna. Ebből a szempontból ez sem lett hibátlan, sőt eléggé kesze-kusza a sztorija, rengeteg mindenben mellőzi az alapjáték történetét és csak a vezérfonalat tartja meg. Ez dióhélyban annyit tesz, hogy Lara hajótörést szenved és az életben maradásért kell kűzdenie. A misztikus természetfelettit teljesen kihagyták a forgatókönyvből és a lényeg a Trinity elleni harcra éleződött ki. Pontosabban arra ,hogy a jövőben majd harcolnia kell ellenük, mert ez inkább felvezetés volt egy többrészes kalandhoz. Ezzel mindent el is mondtam a cselekményről, ami rém egyszerű, eléggé kiszámítható és néhol le is ül, annak ellenére hogy igazából minden jelenetnek megvolt a maga célja.

És mégis én azt mondom, hogy ez volt az első igazi Lara Croft film, amit eddig láttam.

Miért mondom ezt?

Nos először is azért, mert komplett játékrészeket emeltek át a filmbe és pont azokat, amik önmagukban is elegek lettek volna egy izgalmas akció-kalandfilmhez. Benne volt az is, ahogy Lara megéli az első gyilkosságot, azzal a szenvedéssel amit utána átél és ennek nagyon örültem – bár hosszabban is be lehetett volna mutatni szerintem.

Másodszor pedig azért, mert a főszeplő kiválasztása tökéletes lett, Alicia Vikander a maximumot hozta ki a karakterből amit lehetett, szépen meg is izmosodott a szerep kedvéért. Ugyanakkor a legnagyobb fájdalmam, hogy az ellenlábast alakító Walton Goggins annyira jelentéktelen hatást keltett, hogy akármelyik Marvel gonosznak elmehetett volna, pedíg egy fantasztikus színészről beszélünk, aki nagyon jól tudja eljátszani a hőst és az antagonistát is, ha arra van szükség. Ez nyilván a gyenge forgatókönyvnek tudható be, de ez nem lehett volna elég indok egy olyan rendezőnél mint Roar Uthaug, aki a norvég Bølgen-nel robbant be Hollywoodba – A hideg préda ráadásul nem akármilyen slasherfilm volt tőle. 

A látványra egy szavam sem lehet, de 2018-ban ez már nem annyira meglepő. Oda fejlődött a technika, hogy kék óriások sétálnak Pandorán, egy mosómedve gépfegyverrel szaladgál egy beszélő fával, miközben amazonok veszik fel a harcot a háború istenével a világháború alatt. Ugyanakkor azt is fontos megemlítenem,hogy sokkal ütősebb is lehetett volna, ha több minden kerül át az alapanyagból.

A látvány mellett a másik fontos tényező a filmzene, ami a legjobb kalandfilmek ismertető jegye. Tom Holkenborg, vagyis Junkie XL sajnos a Deadpool után ismét egy átlagos aláfestést készített, nem rossz de sajnos egy ilyen film többet érdemelt volna.

Összességében tehát a lényeg annyi, hogy játékadaptációnak közepes, kalandfilmnek szintén, ám azt nem mondhatom róla, hogy rossz, mert szórakoztató, izgalmas és Alicia kiválóan adja elő Croft kisasszony kezdeti lépéseit a sírkamrák feltárása terén.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s