Nagyító alatt: Jumanji – Vár a Dzsungel (Jumanji- Welcome to the Jungle)

Hivatalos leírás: A történelem nem ismétli magát, de néha újra próbálkozik. Négy középiskolás talál egy régi játék konzolt, amelyen egy olyan program fut, amiről még sosem hallottak: a Jumanji. Kipróbálják, és a játék rögtön beszippantja őket – de igazán. Átváltoznak saját avatárjukká: Spencer, a nagy gamer izomagyú kalandorrá válik, a focista Fridge “elveszti teste felső ötven centijét”, cserébe okos lesz, mint Einstein, a nagymenő bombázó csajból középkorú, pocakos prof. válik, a nünüke Martha viszont vagány harcos nővé alakul.

Hamar rájönnek, hogy ezen a pályán a túlélés a tét. Akkor győzhetik le a játékot, és juthatnak vissza a valódi világba, ha bevállalják életük legveszélyesebb kalandját, rátalálnak arra, amit egy 20 évvel ezelőtti gémer hátrahagyott számukra, és tesznek néhány nagyon bátor felfedezést. Mert ha belebuknak, örökre a játékban ragadnak.

Megvalósítás: Az 1995-ös Jumanji a mai napig nekem nagy kedvencem, jó lehet a látvány és a trükkök a mai szemmel néhol gagyinak hatnak, de valahogy a hangulata és nem utolsó sorban a szereplők játéka mindezt feledtetni tudja.

Robin Williams akkoriban még a csúcson volt, ha jó drámát akartál akkor ő kellett a filmedbe. Nélküle egy folytatás valahogy olyan elképzelhetetlen tűnt. Ugyanakkor nem is éreztem, hogy nagyon szükség lenne még egy részre. Ám az alkotók már a legelején leszögezték, hogy tiszteletben akarják tartani Williams emlékét azzal ,hogy nem rebootot vagy remake-et terveznek, hanem egy folytatást, amiben ráadásul meg fogják említeni Alan Parrish nevét, ezzel is tisztelegve a színész előtt. 

A második rész azonban mégsem egy hagyományos értelemben vett folytatás lett, fel lett turbózva, a kézzel fogható társas játékból áttértek a digitális világra, ami szerintem nagyon jó ötlet volt és számtalan jobbnál-jobb lehetőséget tartogat magában. A végeredmény azonban bármilyen szórakoztató is legyen, valahogy mellőzte azt az atmoszférát, azt a hangulatot, amit az első résznél éreztem.

Izgalmas-e? Igen az. A szép számú akció mellett, vannak benne feszült pillanatok és sok-sok kaland is, mely sok korábbi elődhöz visszanyúlik, példának okáért az Indiana Jones filmekhez.

Humoros? Igen, van benne szép számmal vicces jelenet, ami nemegyszer a szereplők egymáson csipkelődésében merül ki, de szép számmal akadnak geek és a környezetből adódó poénok is. Ha ehhez hozzávesszük a szereplők “hülyülését”, – akik szemmel láthatóan szerettek bolondozni – akkor határozottan humorosnak mondanám. Ehhez tökéletes választás volt Dwayne JohnsonJack BlackKevin Hart és Karen Gillan. A film négyük miatt működött ennyire, de minden színész végig remekelt, beleértve az egyik Jonas testvért, aki szintén egy játékbeli karaktert személyesített meg.

Akkor ha minden megvolt benne, mégis miért maradt bennem hiányérzet? Azt nem tudom, lehet a forgatókönyv hibája, vagy az enyém, de abban az egyben biztos vagyok, hogy ez a koncepció ezek nélkül a színészek nélkül nem fog működni, márpedig be van jelentve a folytatás is.

Lényeg a lényeg, nagyon szórakoztató film lett a Jumanji – Vár a dzsungel, nekem ugyan valami hiányzott belőle, másnak nem biztos hogy fog. De az is lehet hogy leragadtam a 95-ös változatnál és nem tetszett annyira ez a sok újítás, plusz nekem James Horner filmzenéje sokkal jobban bejött mint a mostaninál Henry Jackman-é. (Ami amúgy a film alatt működik). Aki teheti és érdekli a téma vagy tetszett neki az előzetes, az nézze meg, mert igazi kikapcsolódást nyújtó produkció lett.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s