Nagyító alatt: Karib-Tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales)

A Karib-Tenger kalózai szériát nyilván senkinek nem kell bemutatni. Amikor 2003-ban Johnny Depp  és Geoffrey Rush főszereplésével elindult, az eredetileg Disneyland egyik látványosságaként ismert kaland, már azért lehetett sejteni, hogy bukás az nem lesz belőle. Annyira nem lett, hogy a készítők úgy döntöttek, hogy felturbózzák egy kicsit a fantasy részt, ami már előtte sem volt kicsi és megfejelik egy komplexebb két-részes történettel, amivel a trilógiát le is zárják. Ám mivel az arany tojást tojó tyúkot nem szabad eltékozolni, a főszereplőket meghagyva de a többieket lecserélve 2011-ben jött egy izgalmasnak és újnak ható rész, melyben a zombik mellett sellők is helyet kaptak, ám Rob Marshall rendezése nem hogy nem ért fel Gore Verbinski– éhez, de sajnos a pörgős akciójelenetek alatt is unalmas volt a film és ha így hagyják abba a sorozatot, akkor valószínűleg senki nem panaszkodott volna, ám az a helyzet hogy anyagilag több mint jövedelmezőnek bizonyult és épp ezért nem hagyhatták veszni. Felkérték hát a Banditákat, a Max Manust és a Kon-Tikit is rendező párost (Joachim Rønning, Espen Sandberg), akik annyit tettek csupán, hogy fogtak mindent az előző részekből ami bevált és kis túlzással megcsinálták újra a Fekete gyöngy átkát, legalábbis ami a hangulatot illeti. 

Mivel rájöttek hogy nem célszerű új gárdával úgy dolgozni, hogy nincsenek ismerős arcok akikért izgulhatunk, így Jack Sparrow a legénységével ezúttal Will Turner fiával és egy másik hölggyel utazik az ismeretlenbe, miközben üldözik őket a szellemek, akiket nem lehet megölni ugye. Mint említettem hangulatában olyan mint az első rész, ám el kell mondanom hogy Jack talán sose volt még ennyire tesze-tosza, nagyjából az egész film alatt részeg, vagy éppen bénázik, ami jól áll neki, ugyanakkor a profi kalóz része, akinek van esze, kivételes helyeken tud harcolni és lehetetlen kunsztokat csinál már inkább háttérbe szorult. De számomra ennyi az összes ami negatívumként fogható fel.

Az akciók izgalmasak, a látvány továbbra is parádés, a színészek nagyon profik, Javier Bardem például elég laza kalózgyilkoló spanyol hajókapitányként. A forgatókönyv egyszerűségét remekül kiegészítik a jól megírt poénok, amikből viszont nagyon sok volt és majdnem mind elég eredetire is sikerült. Hála az égnek, megtartották a kalandfilmekre jellemző távolabbi kamerabeállításokat, így senki sem kaphat epilepszia rohamot a folyamatos kamerarángatás miatt. 

A zene nem sokat változott. Klaus Badelt után Hans Zimmer vette át a stafétát, tőle pedig az a Geoff Zanelli, aki hat másik zeneszerzővel (Ramin Djawadi, James Dooley, Nick Glennie-Smith, Steve Jablonsky, Blake Neely, James McKee Smith) együtt kisegítette Badelt a Fekete Gyöngy átkánál, amikor a film bemutatója már vészesen közeledett, hiába volt már az elejétől mellette Zimmer is. Vagyis mondhatnánk azt hogy a családban maradt. Sokban nem is változott, ugyanazok a dallamok, némi eltéréssel, ugyanúgy remekül passzol a filmhez.

Azt kell mondanom, hogy igen kellemesen csalódtam a Dead Men Tell No Tales-ben és mivel elég sokat hozott a konyhára és volt egy sejtetni engedő jelenet a végén, esélyes hogy folytatják és ha közel ilyen lesz, már elégedett leszek.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s