Nagyító alatt: Bácsi (Ajeossi )

Adva van egy szótlan magának való zálogos fiatalember, akihez rendszeresen eljár a szomszédja kislánya. Mivel anyu sztriptíztáncos és drogozik, a kislánynak nincs könnyű élete. Így a két magányos lélek megérti egymást, de a férfi annak ellenére hogy megkedvelte a kislányt, nem akar kötődni hozzá. Egy nap a gyerek arra megy haza, hogy az anyukáját brutálisan megkínozzák, mivel az ellopott egy drága drogszállítmányt és a zálogoshoz adta be egy csomagba rejtve, ezzel őt is belekeverve az eseményekbe. A férfit különösebben nem hatja meg a fenyegetés, de amikor a kislányt és az anyját elrabolják, enged a zsarolásnak.

Ez egy tipikus ne b*szakodjatak velem kategóriájú bosszúmozi és bár az akció nagyon is szerephez jut a filmben, a lényeg a drámai és a bűnügyi-thrilleres elemeken van. Azon hogy bemutatják a koreai alvilágot, annak minden szennyével együtt. A gyerekek kihasználásán át, a tehetetlen rendőrségig, a szervkereskedelmen át a drogcsempészésig. Ez adja a Bácsi sava-borsát és ettől lesz igazán jó film. Hiába láttunk már hasonló történeteket százszor, mégis van benne valami egyedi, ami miatt nagyot tud ütni, hogy ez a naturalista ábrázolásmódnak, a kegyetlen valóságnak, vagy csak a jó forgatókönyvnek köszönhető-e, azt nem tudom. A cselekmény a szokásos vonalat követi, először a menekülés, aztán az üldözés, majd a bosszú következik. Minden rész előtt van egy olyan jelenet, amiben belekukkanthatunk hősünk múltjába, megtudjuk miért lett olyan amilyen.

De persze a film nem működne ennyire, ha a színészek nem lennének ennyire jók. A főszereplőt alakító Bin Won teljes természetességgel adja el a karakterét, ami nem csoda hiszen korábbi két filmje kapcsán (Madeo, Harcosok szövetsége) is bizonyította mennyire jól tud játszani akár mentálisan sérült férfit, akár hős katonát. A nemeziseiként bemutatott Man-Seok és Jong-seok testvérpár kellően pszichopata, valamint a rossz csapatot erősítő profi Ramrowan (Thanayong Wongtrakul), szófukar mivolta ellenére is kedvelhető volt.

A rendezés, a vágás a fényképezés és még a filmzene is a lehető legjobb munka. Ahogy a direktor a korábbi filmjeinél, úgy itt se esett túlzásokba. Minden annyira lett realisztikus amennyire kellett, nincs csilli-villi giccsparádé, csak a letisztult látványvilág és a színészek akik benne vannak.

Személy szerint én nagyon tudom ajánlani a Bácsit, mivel más koreai mozival ellentétben itt a műfajok nem keverednek annyira, hogy egymás rovására menjenek, mint például a szintén nagy kedvencem, a Nae-ga sal-in-beom-i-da (Confession of Murder) esetében.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s