Nagyító alatt : A nagy fal (The Great Wall)

A történet rém egyszerű, a Kinai Nagy Fal azért épült, hogy megakadályozza hogy szörnyetegek igázzák le a világot. Minden hatvan évben a lények támadást indítanak a fal ellen, hogy azon átjutva elfogyaszthassák a lakosságot, aminek hála még jobban elszaporodhatnának. A sors úgy hozza, hogy pont az egyik ilyen támadás előtt két kereskedőnek mondott zsoldost elfognak a katonák és mielőtt határoznának a sorsukról, megindul az ostrom és nekik is ki kell venniük a részüket ha túl akarják élni. No nem azért hogy segítsenek, hanem hogy túléljék és elmenekülhessenek a puskaporral, aminek hála életük végéig gazdagság és megbecsülés övezné a nevüket.

A film a Legendary East forgalmazásában jelent meg az első kinai-amerikai koprodukció keretében és hogy ez a gigászi költségű produktum minél több helyre eljusson leszerződtették Matt Damont, akinek a neve elég hogy a népeket bevonzza a moziba. Ez a húzás, hogy nem kinai származású színészt tettek meg főszereplőnek, nem nagyon tetszett az embereknek, de végül is az ötlet bevált, a 150 milliós költésvetés megtérült és több mint a dupláját hozta vissza. Ez köszönhető a brutálisan szép látványnak, ami nem csak a szörnyek kinézetére fókuszálódik, vagy a különböző CGI jelenetekre, hanem úgy az egészre. A fényképezés szép tiszta, a kosztümök kiválóan vannak elkészítve, a harcjelenetek dinamikusak és látványosak és akárcsak Zhang Yimou korábbi filmjeinél, minden csodaszép színekben pompázik.

A castingra visszatérve érdemes megemlíteni két nevet, az egyik Pedro Pascal (Trónok harca), a másik a női főszerepet játszó Jing Tian (Kong: Skull Island).  Mindketten emlékezetesen alakították a karaktereiket és nekik hála hamar meg is kedveltem azokat. Willem Dafoe felejthető volt, de ez főleg a szerepének tudható be, azért amit kellett azt hozta, csak az nem volt sok sajnos. A kinai mozik kedvelőinek itt volt még Andy Lau, mint hazai mozisztár, de még ő is megmaradt a háttérben, hiába volt több fontosabb jelenete.

A látvány mellett igen hangsúlyos szerep jutott a zenének és az éneknek. Na nem kell mindjárt musicalre gondolni, semmi ilyenről szó sincs. Az ének egy jelentős pillanat része, a zene pedig ami Ramin Djawadi munkáját dicséri, körbekíséri a filmet az első perctől az utolsóig. Lendületes harci indulók, kellemes témák és rengeteg dob, amit egyébként már korábban is megszokhattunk a zeneszerzőtől.

A Nagy Fal igazi közönségbarát cím lett, annak minden pozitív és negatív tulajdonságával együtt. Kikapcsolódásként tökéletes két órára, de többet ne várjon senki tőle, időről időre elő lehet venni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s