Nagyító alatt: A magányos lovas (The Lone Ranger)

68138_front

Hivatalos leírás: A magányos lovas egy izgalmas akcióval és sok humorral fűszerezett kalandfilm, melyben a hírhedt maszkos hőst, friss mai szemlélettel keltik életre az alkotók. Tonto, az amerikai bennszülött lélekharcos (Johnny Depp) számba veszi a korábban elmondatlan történeteket, amelyek a törvény emberét, John Reidet (Armie Hammer) az igazság jelképévé tették, miközben a nézők, mintha nagy meglepetések és humoros zsörtölődések elszabadult vonatán ülnének, szemtanúi lehetnek annak, ahogy a két valószínűtlen hős megtanul együtt dolgozni a kapzsiság és a korrupció elleni küzdelmük során.

Megvalósítás: Ami azt illeti nem vártam olyan sokat a filmtől. Tudtam hogy a készítők korábban is sikerrel lepték meg a nézőket, a jó sztorival, remek színészekkel, csodás képekkel és lehengerlő zenékkel… . De mivel már sokan még az elkészülte előtt temették a Magányos lovast, így nem kellett magas elvárásokkal leülnöm a film elé. Még szerencse hogy így tettem, ha máshogy állok hozzá, akkor borzalmasan nagyot csalódtam volna, azonban így elintéztem annyival, hogy egynek elmegy, de többet nem ér.

Igen sajnos Gore Verbinski – aki okosan nem vett részt a negyedik Karib Tenger kalózai-ban – ezúttal nemhogy csodát nem tett, de még egy élvezhető mozit sem tudott elkészíteni.  Ebben elég nagy szerepe van a három írónak is persze, hiszen a kezdetben érdekes cselekményt sikerült annyira lebutítani, hogy muszáj volt feldobni helyenként olyan jelenetekkel, mint mondjuk lovagolás a vasúti kocsin/kocsiban és társai. A felesleges CGI őrület pedig elég gagyin néz ki, hiába költöttek rá olyan sokat.  A látvány – mármint a csodás sivatagi táj, a sötét barlangok és hasonlók – persze egész jól fest és Hans Zimmer filmzenéje is kellemes.

A színészi felhozatalra egy szavam sem lehetne, talán csak Armie Hammer karaktere olyan semmilyen, ami érdekes annak fényében, hogy ő a főszereplő. Johnny Depp jópofa volt az indián igazságosztó szerepében, de néha kicsit úgy tűnt mintha unta volna, ami nem csoda hiszen az eredettörténete bár tragikus volt,, ugyanakkor kész vicc. William Fichtner egyszerűen király volt, mint kegyetlen gonosztevő. Ugyanez igaz Tom Wilkinson-ra is, aki most sem okozott csalódást. Barry Pepper végig káoszban volt, a karaktere nem igazán tudta, hogy az egyes hirtelen helyzeteket hogyan kellene kezelni, ami szintúgy a forgatókönyv egyik nagy bakijának fogható fel. Helena Bonham Carter most is hozta a formáját akárcsak általában.

Nem tudok elmenni amellett szó nélkül, hogy egy jobb történettel, mennyivel többet tudtak volna kihozni az egészből. A természetfölötti dolgokról egészen a végéig nem lehetett eldönteni, hogy akkor most ezek léteznek, vagy mindet egy golyós öreg indián találta ki, aki utazócirkusz részeként mesél minden maszkos kisgyereknek. Lényeg  a lényeg, teljességgel átlagos produkciót hozott össze J.B. és csapata, amitől láttam már jobbat és rosszabbat is már.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s