Nagyító alatt: Basquash

cover_basquash_vol1_jp

Történet: Valamikor egy alternativ világban járunk, ahol a Föld és a Hold nincs is annyira messze egymástól. Itt az emberek a nagyobb munkákra úgynevezett bigfoot-okat használnak, de nem csak a hétköznapi életet könnyíti meg, hanem a sportban is hasznát veszik.  A normál kosárlabda már szinte kiveszett innen, a csatákat ezekkel a gépekkel vívják. Dan J.D. – vagy ahogyan az emberek ismerik, Dunk Mask – gyűlöli ezt a sportot, hiszen ennek köszönheti, hogy kishúga tolószékbe kényszerült, viszont ő maga még soha nem ült egy bigfootban sem. Egészen mostanáig. A bajnokság egyik állomása pont az a város, ahol ő él és ezt nem hagyhatja szó nélkül. Gyermekkori barátaival közösen elég nagy zavart keltenek és a nagy káoszban Dan valahogy beleül az egyik mecha-ba és abban a pillanatban megváltozik az élete. A rombolás következménye amit végez, nem csak romok és egy kisebb börtönbüntetés, hanem egy új sportág felfedezése is, ez a Basquash.

Megvalósítás: Ha az ember arra gondol hogy különböző robotok küzdenek egymással, hogy pontot szerezzenek, nem vár kimondottan nagy sztorit mellé. De ez nem így van – legalábbis ebben az esetben. A Basquash a pörgős kezdés után szép lassan, de kezdi felvázolni a legendás személy újra felbukkanását, akinek nem kisebb feladat jut, mint a világ megmentése. A kezdetben gyerekes történet idővel eléggé beindul és különböző emberi sorsokon keresztül eljutunk a totális pusztulásig, ahol vagy megsemmisül, vagy megmenekül a Föld és a Hold. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a lényeggel. Aki ezen ponton azt hiszi, hogy a lényeg az összecsapásokon van, az nagyot téved.  Maguk a harcok idővel unalmassá válnak, mert sok újat már nem tudnak felmutatni. Ellenben újabb és újabb szereplőket ismerünk meg, akik valamilyen módon kapcsolódnak hősünk küldetéséhez. Ezeknek az embereknek megvan a múltja, ami sokszor elég drámai tud lenni. De pont ettől maradt élvezhető a sorozat és sajnos azt kell mondanom, hogy ez volt az amire nem fordítottak kellő figyelmet.

A városok nyomorával, a háttérben meghúzódó összeesküvéssel, a különböző emberi tragédiákkal csak érintőlegesen lehet találkozni, sajnálatos módon egyiket sem tudták rendesen kibontani. Az egyetlen szereplő akinek a történetét valamennyire be tudták mutatni, az Iceman volt, aki a maga hűvös megjelenésével és a Destroy dobásaival, igen csak színes karakternek nevezhető.  Szerintem ha mondjuk két évadot terveztek volna, akkor lehet mindenre jutott volna idő, de így sajnos nagyon sok a kihagyott “ziccer”. Arra például nem is szántak időt, hogy legalább a metamorf állatkákra magyarázatot adjanak, az óriásokról nem is beszélve.

Na mindegy a cselekményt leszámítva igazán nem volt gond semmivel. A karakterek szerethetők és sokszínűek szerencsére. A grafika a kornak megfelelő. Az animáció kellemesen keveredik a néhol gyenge CGI-vel, de végső sorban ez sem zavaró. A szinkron továbbra is parádés, a zene megfelelően passzol a képek alá és ami a lényeg, az akciók sem rosszak – csak mint mondtam egy idő után monotonná válhatnak.

Ha összesítenem kellene, akkor azt mondanám, hogy mindenképpen érdemes megnézni, hiszen nem csak a mecha bolondok, vagy a shounen fanok találhatják meg a számításukat, hanem a posztapok filmek kedvelői is és végső soron a humor sem utolsó szempont benne. MAL : 7 pont

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s