Nagyító alatt: Az óriásölő (Jack the Giant Slayer)

68088_front

Hivatalos leírás: Egyszer régen óriásuk uralták a Földet, ám lejárt az idejük, eltűntek, és elfelejtették őket. Ám a nagy Arthur király korában egy erős és ravasz parasztlegény véletlenül megnyitja azt a kaput, amely mögé az óriások népét elzárták. Ők persze azonnal elözönlik az emberek földjét, és be akarják pótolni a sok száz évnyi mulasztást: pusztítás és rombolás szegélyezi óriási lépteik nyomát.

Jack nem habozhat: olyan háborúba kell indulnia, amihez hasonlót sem látott az emberiség. A királyáért, a népért és egy bátor hercegnő szerelméért ölt kardot, hogy néhány bátor katona oldalán összemérje erejét azokkal a különös lényekkel, akikről addig azt hitte, csak a legendákban léteznek, hogy végül maga is legendává váljon.

Megvalósítás: Bryan Singer a Közönséges bűnözőkkel robbant be az Eminenssel sikeresen adaptált egy kiváló Stephen King regényt, de az X-men lett az igazi nagy dobása, ami a mai napig rengeteg rajongóval bír. A második rész még jobb lett, de ott ki is szállt. A képregény adaptációknál maradva megpróbálkozott Superman feltámasztásával, de hiába voltak a nagy nevek és az egész jó látvány, nem csak neki volt hatalmas bukás, de a piros alsónadrágos hősnek is jó időre betett. A helyzeten a Valkür sem segített, hiába volt benne Tom Cruise és a lejtmenet az Óriásölővel sem állt meg sajnos, remélem az X-Men: Az eljövendő múlt napjai változtatni fog ezen.

De visszatérve a filmre sajnos nagyon gyenge lett. A történet egy nagy vicc, a főszereplőért körülbelül egy percig sem lehet aggódni, a szimpatikus szereplők, akármelyik oldalon is állnak olyan gyorsan tűnnek el, ahogy előkerültek. Ennek leginkább a színészek látják a kárát. Hiszen bármilyen humoros is legyen Stanley Tucci vagy Ewen Bremner, ha egy pillanat alatt meghalnak, holott az előzetesek mást sugalltak. Eddie Marsan-t teljesen feleslegesen tették be a filmbe, ahogyan a királyt alakító Ian McShane is abszolút felejthető lett. A címszereplő és a bájos hercegnő között egy másodperc alatt kialakul a románc, olyannyira hogy szegény srác az életét is feláldozná érte, de ez nem látszik meg sem Nicholas Hoult, sem Eleanor Tomlinson játékán. Az egyetlen színész akin végig érződött hogy élvezi ezt a butuska kis kalandot, az Ewan McGregor volt. Valahogy miatta simán kibírtam a két órát. Ami nem volt könnyű, mert az óriások nagyon rondán néztek ki, jobban mondva a CGI volt iszonyú béna, ami vonatkozott a kinézetre és a mozgásra egyaránt.

Annyit még érdemes elmondanom hogy bár a film borzasztó volt, John Ottman zenéje még utána is a fülemben csengett. Ha másért nem is, ezért megérte megnézni, no meg Ewan miatt, akiben most sem csalódtam.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s