Nagyító alatt: A Good Day to Die Hard

50803_front

Hivatalos leírás: Igazi New York-i zsaru: kopott, fáradt, de a humora és a bátorsága a legváratlanabb helyzetekben sem hagyja cserben. John McClane hadnagy (Bruce Willis) megtudja, hogy a fia, Jack (Jai Courtney) bajba került Moszkvában, és bár régóta nem beszélnek egymással, habozás nélkül a segítségére siet – és természetesen a küzdelem légközepében találja magát.

McClane többnyire véletlenül keveredik a terroristák útjába, a fia viszont mindig tudja, mit csinál: és ő sem ijed meg könnyen. Két generáció együtt száll szembe a lehetetlennel: New Yorktól Moszkváig és tovább, egészen Csernobilig.

Megvalósítás: Kezdjük ott hogy egy Die Hard nem lehet kevesebb mint két óra, ennyi idő alatt egyszerűen nem lehet egy izgalmas és érdekes történetet is kreálni. Sajnos ez a kijelentés teljesen helytálló. A sztori és maga a cselekmény egy nagy rakás katyvasz. A film onnan indul, hogy ki tudja miért, John elkezdi üldözni a kommandósokat, akik lezúztak egy bíróságot és üldözőbe vették a fiát, aki egy emberrel menekül, akiről nem tudni kicsoda. De ezen még nem akadtam ki, csak sajnáltam hogy egy ilyen kaliberű sorozat hírnevét ilyen gyenge történettel képesek voltak megalázni. A csalódottságom legyűrése után ültem tovább a moziban és reméltem kapok valamit a régi trikós, véres John McClane-ből, aki jó beszólásokkal és botladozásaival együtt hazavágja az egész bandát, de közben ő maga is többször megsérül. A sérülés még meg is lett, hiszen sikeresen lehorzsolta a fajét és egyéb testrészeit, miközben emeleteket zuhant épületekből és hasonló. Várjunk csak, gondoltam többed magammal, ez most akkor hogy van. Nem egy Superman filmre vettem jegyet. Pedig ez inkább tűnt annak. Olyan dolgokat élt túl, amikbe a korábbi részekben simán belehalt volna, de ő csak lazán beszólt a halálnak és nevetett rajta. A beszólás volt a másik nem McClaine-es mozzanat. Oké, hogy azért szeretjük a karaktert mert jó szövegei vannak, de itt annyit beszélt, mint az elmúlt négy részben összesen. És 80 százalékban ezt feleslegesen tette. Teljesen magára vette azt a figurát, akit sok országban csak úgy hívnak, hogy a tuskó amerikai. Ó igen, egy pillanatig nem volt szimpátiám sem felé, sem a fia felé, aki szintén megért egy misét.

Összefoglalva tehát a sztori egy vicc, a szereplők pedig unszimpatikusak. Mi marad még ami esetleg élvezhetővé tehet egy akciófilmet.  Igen a válasz a kérdésben rejlik, ez pedig az akció maga. Ebben magasra tették a lécet most is, lélegzetelállító robbanások, lövöldözések, bunyók és rombolás jellemezte ezt a részt, ami alá kiválóan illett Marco Beltrami zenéje, ami talán az egyetlen dolog volt ami a Die Hard életérzést dicsőítette. Remekül használta fel a klasszikus Michael Kamen féle dallamokat a saját szerzeményeibe illesztve.

De ennyi volt az összes pozitívum sajnos. Az operatőrnek hála többször a fejfájás is rám jött, annyit rángatták a kamerát. Nem tudom minek erőltetik ezt még mindig, ebbe a sorozatba ez abszolút nem illik bele. Ha nem lettek volna a színészek és azon belül Bruce Willis, akkor a produkció el sem jut a mozikba valószínűleg.  Sem Die Hard epizódként, sem sima akciófilmként nem üti meg a mércét sajnos. A vége meg egyszerűen botrányos, teljesen hülyére veszik a nézőket a Chernobil-es dáridóval.

Nem is ajánlanám a sorozat rajongóinak, de másnak is maximum egyszer.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s