Nagyító alatt: Éjsötét árnyék (Dark Shadows)

Történet: Az átkok nem öregszenek. Egy XVIII. századi férfi, Barnabas Collins megszerez mindent, amire vágyik: pénzt, hatalmat, birtokot, csak a szerelemben nincs szerencséje, ugyanis egy boszorkány egy sértésre átokkal felel.

Barnabast kétszáz évvel később véletlenül kiszabadítják a sírjából, és nem nyugodhat békében: visszatér a régi házába, ahol kénytelen megismerkedni zavaros XX. századi utódaival. Jobb híján beköltözik a családi rezidenciába, megpróbálja elviselni az anyukát, a velük lakó pszichológust, a lázadó kamaszlányt – akiknek mind megvan a maga sötét titka és őrült terve az új rokonnal: a kísértetiesen vén ősapával.

Megvalósítás: Dan Curtis történetéből – ami eredetileg sorozat volt – Seth Grahame-Smith írt egy néha unalmassá váló forgatókönyvet, aminek a legnagyobb hibája, hogy a párbeszédek ellenére a cselekmények túl lassan következnek be. Az első 10 perc viszonylag érdekfeszítő, aztán következik a család bemutatása, amit a családban való élet és egyebek követnek, igazából egy-két kivételtől eltekintve elég lassú folyású egészen a befejezés kezdetéig, ahol is felpörögnek az események és a vége is elég kielégítő lett.

Ami miatt mégis működik a film, ami miatt végig lehet nézni, az Tim Burton. A hangulat ami a filmjeit jellemzi, ami minden produkciójában megtalálható, az a fajta amit csak nála érezni. Ez nem csak abból áll, hogy általában illusztris társaságot szerződtet le szereplőknek, hanem abból is hogy a látványvilág igen egyedi. Az első munkáitól kezdve az utolsóig bezárólag összehasonlíthatatlanul felismerni a kézjegyét mindegyiken. A megjelenítés mellett, ami egyébként fantasztikus most is, hála az operatőrnek és a vágónak – utóbbi a Batman visszatér óta ápol munkakapcsolatot a rendezővel – , ismét nagy szerepet kap az aláfestő zenevilág, amit megint csak Danny Elfman komponált meg, ahogy eddig az összes Burton műnél. Emellett a betétdalok is elég nagy szerepét képezik a filmnek, ezzel érzékeltetik az adott kort. Több igen csak ismerős dal köszön vissza és egy igazi legenda, Alice Cooper még szerepel is.

Az illusztris társaságra visszatérve, az immár hetedik közös alkotás főszereplője, nem meglepő módon Johnny Depp. Szokás szerint kisujjából hozza a figurát, különösebb erőlködés nélkül játszik. Habár a sminkjének hála úgy tűnhet mintha nem is lenne mimikája, mégis érezni az erőteljes alakítását, főleg ha eredeti nyelven nézi meg az ember. Ellenfele és ezzel az egész Collins család nemezise, a varázslatos Eva Green, aki most szokatlanul vonzóbb volt, mint általában. Ugyanakkor érződött rajta a kegyetlen gonoszság és a vége felé kimondottan ijesztő volt – habár néhol már az Ördögűzőre utalgattak már. Michelle Pfeiffer a jelenkori család fejeként nem okozott csalódást, profi volt mint mindig. Helena Bonham Carter szintén sokadszor szerepel Burton filmben, így gond nélkül eljátszotta az agyturkász dokit, aki nem szeretne megöregedni és állandóan az italba menekül. Jackie Earle Haley, Jonny Lee Miller, Chloë Grace Moretz, Christopher Lee mind olyan karaktereket alakítottak, akiknek fontos szerepük volt, mégsem kaptak sok kibontakozási lehetőséget. Ugyanez áll a nagy szerelem Bella Heathcote-ra is. Végig jelen van, de valahogy felejthető.

A nagy Burton ellenére nekem is csak átlagos lett a mozi, angolul többször is meg lehet majd nézni, de a magyar verzió valahogy unalmassá teszi az egészet. Nem is a szinkronhangok, hanem inkább a keverés és az hogy a hangok nagy része elveszik.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s