Nagyító alatt : Adsz vagy kapsz (Trick ‘r Treat)

Hivatalos leírás: Október 31-e, Halloween a boszorkányok és szellemek ünnepe. A felnőttek töklámpásokat faragnak, a gyerekek maskarába öltözve járják a házakat és azt mondogatják: Adsz vagy kapsz! A tulaj pedig, ha nem akarja, hogy rohadt paradicsommal dobálják meg a házát, édességgel kedveskedik nekik. Az ünnep alkalmából négy rémmese elevenedik meg. Az egyikből kiderül, hogy a középiskola igazgatója elvetemült sorozatgyilkos, a másik a Piroska és a farkas sajátos változata. A harmadik helyi legendát idéz, míg a negyedik az öregember bűnhődését mutatja be, amiért nem adott cukrot a Halloweenkor kopogtató gyerkőcöknek.

Megvalósítás: Először hadd szögezzem le, hogy ez is azok közé tartozik amik erősen megosztják a nézői réteget. Mert hát ugye ott van a horror, ami valakinek vagy ijesztő vagy nem. Aztán ott van a vígjáték, amihez ugyan kevés a humor, de ami van azt akár helyzetkomikumnak is felfoghatnánk és a sok más klasszikus rémfilm idézésére szolgáló paródiaként is. Akkor talán kezdeném a horror részével. Mit is takar ez a fogalom? A horror olyan irodalmi műfaj, amelynek középpontjában a félelem áll – az már más kérdés hogy azóta ez a műfaj más művészeti ágazatokba is átkerült. Vagyis ami ez alatt a név alatt fut, annak ijesztőnek kell lennie, de itt nem a karakterekre, vagy az eseményekre gondolok csak, hanem magára a hangulatra. És bizton állíthatom hogy ebből én bőven találtam a 82 perces játékidő alatt példát. Aztán ott a humor, amiből ha jól figyel az ember szintén bőven találhat, erre tökéletes példa a Piroska és a Farkas kifordított verziója, vagy éppen a Köd-öt idéző jelenet – gondolok itt az öregember sztori végére. De akárhogy is nézem a fekete humor vitte az egészet.  Nyilvánvaló vicces részek nincsenek sajnos, leginkább más filmes utalások vannak inkább, pedig potenciál volt benne.

Sok filmes honlap, újság és egyéb média kiemelte a Tarantino-s rendezést. Nos ebben igazuk van, tényleg hasonló vonásokat lehet felfedezni. Érdekes hogy ez volt az első és utolsó mozis rendezése Michael Dougherty-nak. A forgatókönyv szintén az ő munkája és itt van talán az egyetlen olyan dolog amibe úgy igazán bele tudok kötni. Ez azért van mert látszólag négy külön történetet mesélnek el, de valójában ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ez alól csak a Piroskás sztori a kivétel, nincs semmilyen értelme, vagy hatása a többi cselekményre, az egyetlen közös pont az egyik korábbi szereplő és ennyi. Ha hibakánt tekintek erre, akkor ennyivel ki is fújt az egész. Ettől eltekintve minden a helyén van egy szombat esti mozihoz. Többet senkinek nem szabad várnia tőle, mert akkor csalódni fog.  Nem szabad komolyan nézni, csak és kizárólag egy könnyed esti szórakozást kínál. Nincsenek benne trancsír részek, undorító dolgok, vagy ezerszer látott meztelenkedés utáni mészárlás. Nem éppen eredeti, de okkal olyan amilyen. Nem tisztelegni próbál az elmúlt idők sikerei előtt, hanem öncélúan felhasználni az ismeretségüket, hogy a néző azt mondhassa róla, hogy ezt vagy azt a filmet idézi.

Ehhez az élményhez nagymértékben hozzájárul a kiváló színészi teljesítmény is. Két kedvencem volt köztük. Az egyik a középiskolás igazgatót alakító Dylan Baker, aki fantasztikusan hozta az enyhén szociopata apát, aki odafigyel gyermeke nevelésére is. Megannyi korábbi szerepe ellenére, nekem most volt a legszimpatikusabb. A másik favorit a “nem is tudom hányszor nyűgözött már le” Brian Cox volt, ő akkorát alakított hogy na. Amúgy is imádom színészt és ez most sem változott meg, hatalmas alak és ebben a szerepben még jobban megszerettem, pedig a sablonos zsörtölődő öregember nem egy nehéz szerep és mégis tudott újat mutatni.  Anna Paquin szerepe teljességgel felesleges volt a sztori szempontjából, hiába volt aranyos és kedves és …. . Ugyanez a helyzet Rochelle Aytes-el, Lauren Lee Smith-el, Moneca Delain-el is. A fiatal tökrongáló Brett Kelly ismerős lehet a Tapló télapóból, de itt egy kis szemétláda aki elnyeri a büntetését a viselkedéséért. Britt McKillip fiatal színésznő, aki talán még nem mutatta meg, hogy milyen tehetséges is valójában. Kíváncsian várom, hogy a jövőben hogyan fejlődik. Leslie Bibb neve nem túl ismert, de ha azt mondom hogy ő volt az a riporternő akit a Vasemberben Tony Stark lefektetett a film elején, akkor már jobban beugrik gondolom. Quinn Lord volt a kis tökfej, habár a maszkja inkább vicces volt, mint ijesztő.

Bármennyire is elfogadható mozifilm is volt az Adsz vagy kapsz, inkább az egyszer nézős kategóriába esik, hiszen első alkalommal rémisztő csak,  utána már tudjuk hogy mi következik és mikor, illetve kivel és nem lesz meglepetés az sem ahogy a történetek összekapcsolódnak. De azért remélem lesz olyan is, aki többször is végig tudja nézni majd.

Advertisements

2 hozzászólás

  1. A PIroskás részben szereplő lányok kocsiját mutatják a film végén elhúzni ott,ahol az öregember és az igazgató lakik.Ez kapcsolja össze a többivel

    • Igen igazad van, csak jó lett volna ha a történet ténylegesen is kapcsolódott volna a többihez, úgy mint a öreg fószer és az iskolabusz például.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s