Nagyító alatt : A Sakál (The Jackal)

Hivatalos leírás: A moszkvai rendőrségi akció során, melyben az FBI néhány embere is részt vesz, megölik a keresztapa testvérét. A maffia ura szörnyű bosszút esküszik, nyilvános és brutális elégtételt akar. Felbéreli a világ legprofibb bérgyilkosát, akit csak Sakál néven ismernek. Carter Preston, az FBI igazgatóhelyettese az orosz rendőrtiszttel, Valentina Koslovával közösen ered a fantom nyomába. Hamarosan rájönnek, hogy csak úgy férkőzhetnek a férfi közelébe, ha annak egykori társához, Declan Mulqueenhez, a börtönben ülő IRA terroristához fordulnak segítségért.

Megvalósítás: Michael Caton-Jones korábbi munkái révén érdemelt figyelmet. A Rob Roy egyik legnagyobb kedvenvem köztük. Sajnos az újabb produkciók közül sem az Igazság órája, sem az Elemi ösztön 2 nem volt kielégítő. A film egy feldolgozása, a Sakál napjának – ami egyébként egy nagyon kis könyv. A forgatókönyv elég pörgős a maga nemében, hiába kevés benne az akció, ami van az nélkülözhetetlen. Nagyon jól megírt párbeszédek jellemzik és még jobb cselekményvezetés.  A kilencvenes években gyakori volt még az olyan mozifilm, amiben nem a látvány volt a fontos, hanem a jó történet, ami helyenként tudott meglepetéssel szolgálni. Mostanság azonban vagy túlcsavarják a sztorikat, vagy csak a látvánnyal foglalkoznak és ezért elvész az igazi súlya egy amúgy érdekes témaválasztásnak.

Szerencsére ebben az esetben nem kellett ettől tartani és ami a lényeg, a Sakál most is ugyanolyan aktuális és modern mint 1997-ben volt, nem avult el ebben a tizennégy évben sem. Ez köszönhető a remek stábnak és jól összeválogatott szereplőgárdának is. Kezdjük is rögtön a címszereplővel. Bruce Willis-ben nem lehet csalódni, minden szerepből kihozza a maximumot és még volt haja is. A hatodik érzék, az Armageddon és a Bajnokok reggelije még sehol sem volt, amikor rá osztották a bérgyilkos karakterét, ami nem meglepő olyan alkotásokkal a háta mögött, mint a Ponyvaregény, a Die Hard 1-2, a 12 majom, Az utolsó cserkész, vagy az ötödik elem. Egyszóval, ha azt akartad hogy felkapott legyen a filmed, akkor kellett Bruce, aki mai is olyan húzónév mint régen. Ellenfelét az Ira volt mesterlövészét, Richard Gere keltette életre, aki nem csak a romantikához tud profin viszonyulni, erre egyébként remek példa a Legbelső félelem is. Sokoldalú színész, akiben szintén nem lehet csalódni. Sidney Poitier egy legenda, akárhonnan is nézzük, egy vérbeli profi, akit a Megbilincseltek óta kedvelek, de a Találd ki, ki jön vacsorára az igazi favoritom tőle. Diane Venora sokszor keltett bennem Demi Moore-os érzéseket, a viselkedésével és a játékával együtt. Őt egyébként a Szemtől szemben, a Bennfentes, vagy a Trükkös halálból lehet még ismerni. Újabban főleg a televíziókban hódít. Mathilda May nekem kicsit ismeretlen, őt talán csak itt láttam eddig. J.K. Simmons igazi mellékszereplő, akinek a leghozzá- illő szerepe, a J. Jonah Jameson volt, a Pókemberben. Ugyan nem sokat van jelen, Jack Black mégis emlékezetes tudott maradni.

A jól összerakott forgatókönyv, rendezés és látvány mellett a filmzene is említésre méltó, végig jelen van és érezni a hatását a jeleneteken. Carter Burwell rendkívül tehetséges komponista, aki már számos alkalommal bizonyította a rátermettségét.

Mindent összevetve egy igazi szórakoztató mozi lett belőle, ami többször is elővehető majd a későbbiekben is.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s