Nagyító alatt : Angel Beats

Történet : Mi történne, ha egyszer felébredve egy ismeretlen helyen, iskolai egyenruhában ébrednél és néhány iskolás egy fiatal lányra célozna, miközben azt állítják ő egy angyal, te pedig halott vagy. Otonashi pont ezt éli át, persze nem hisz el semmit, de miután az úgynevezett angyal átszúrja és ő sebek nélkül az orvosiban felébred, már kezd kételkedni. Yuri, aki hősünket beavatja a halál utáni élet rejtelmeibe, elmondja hogy nem véletlenül harcolnak az angyallal. Ha nem tennék, akkor csendben továbbállnának és félnek attól, hogy akkor mi lenne. Otonashit sikeresen beszervezik, de ő valamiért már az elején szimpátiát érez az ellenséggel.

Kidolgozás: Jun Maeda története először Visuel Novelben látott világot, majd Light Novelként, Track Zero néven. Utána jött a manga, Angel Beats! The 4-koma: Our War Front March Song címmel. Ezek 2009-ben kerültek forgalomba, maga az anime 2010-ben debütált és nem kisebb csapat állt mögötte, mint a P.A. Works és a KEY (Visuel Novel játékgyártók – Clannad, AIR ..).

A 13 részt számláló sorozat kezdetben erősen kettős érzelmeket váltott ki belőlem, egyfelől az akció és a humor elegye kellemes órákat okozott, másfelől valahogy üresnek, sablonosnak hatott. És nem kárpótolt érte a karakterek sokszínűsége, fegyvertára és személyisége. De és itt van az a bizonyos de, ahogy múlt az idő és egyre több emléket mutattak be, úgy lett egyre drámaibb és megrázóbb. Az egyes életeket olykor messzemenően brutálisan mutatták be, a lét kegyetlen valóságát és azt, hogy némelyek sokkal szörnyűbb sorssal születnek mint azt megérdemelnék.

Ettől elbillenne az egyensúly és nem megható lenne, hanem nyomasztó. De a készítők kiválóan lavíroztak a mérleg két pontja között és a humor a legjobbkor bukkan fel és úgy hogy nem tűnik idétlennek.

Maga a világ megalkotása sem rossz, de igazából a benne élő szereplők adják meg az ízét, attól lesz egyedi és utánozhatatlan. Az utolsó részt egymás után kétszer kellett megnéznem, annyira nem akartam abbahagyni és mert annyira pozitív lett a véleményem  a végére. Az ember empatikus teremtmény és ha véletlenül elérzékenyültök majd, az egyáltalán nem gond, ez is csak az animet dicséri.

Jun Maeda a zene megalkotásában is bőven kivette a részét, ami ettől csak még jobb lett. Habár a humoros jelenetek alatti szintis hangzás nem épp  a legjobb, de a klasszikus hangszerelés mindenért kárpótol majd. Arról nem is beszélve, hogy j-pop\j-rock-ot kedvelőknek meg igazi kánaán lehet a Girls Dead Monster összes száma, amit külön ki is adtak.

A seiyuuk ismét parádéztak. A stáb : Harumi Sakurai (Yuri), Hiroshi Kamiya (Otonashi), Kana Hanazawa (Kanade), Chie Matsuura (Hisako), Eiichirō Tokumoto (Matsushita), Emiri Katou (Shiori), Eri Kitamura (Yui), Fuko Saito (Shiina), Kana Asumi (Irie), Megumi Ogata (Ayato), Michael Rivas (TK), Mitsuhiro Ichiki (Takeyama), Miyuki Sawashiro (Iwasawa), Ryohei Kimura (Hideki), Shun Takagi (Noda), Takahiro Mizushima (Takamatsu), Yumiko Kobayashi (Oyama), Yuuki Masuda (Fujimaki).

A grafika gyönyörű, tűéles képek. Az effektek jók, a CGI is a helyén van, ahogy a hátterek és az állóképek is.

Készült még egy OVA, ami egy könnyedebb sztori és egy special, ami egy második befejezést tartalmaz. Hogy lesz-e második évad, még nem tudni. De annyi biztos, hogy az alapok megvannak hozzá.

Összesítve: Kezdeti véleményemmel ellentétben, ismét csak kellemesen csalódtam. MAL : 8 pont

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s