Nagyító alatt: Leszbikus vámpírok gyilkosai (Lesbian Vampire Killers)

Hivatalos leírás: Két srác, Jimmy és Fletch egy kisvárosban tölti szabadságát – Jimmy, miután sok-sok együtt töltött év után kidobja barátnője, extrém kikapcsolódásra vágyik. A város melletti erdőben kirándulva egy viskóra bukkanak, hol ingyen megszállhatnak. Ráadásul pont arra tart egy minibusz, tele fiatal lányokkal.

Bár az este nagyon ígéretesnek tűnik a fiúk számára, a sötét beálltával rémületes felfedezés birtokába jutnak: a ház elátkozott, s ha egy ott tartózkodó lány betölti 18. életévét, leszbikus vámpírrá változik.Ráadásul messze még a reggel.

Megvalósítás: Kezdjük ott hogy a magyar borító szerint a Haláli Hullák Hajnala rendezője készítette, ez egy baromság. A filmet igaz, hogy Phil Claydon rendezte, de a Shaun of the Dead-et viszont Edgar Wright készítette, szóval senki ne dőljön be neki, a két alkotás ég és föld – habár mindkettőre jellemző az angol humor. Clayton-nak amúgy ez volt a harmadik és eddigi utolsó rendezése. A forgatókönyvet Stewart Williams és Paul Hupfield írta, ami már csak azért is megemlítendő mert a szövegek nagyszerűek, a legváratlanabb pillanatokban nyögnek ki valami földhöz verő poént a szereplők. Ezt leszámítva azonban a film szar, de olyannyira rossz hogy az már jónak számít, annyira kiparodizálja a vámpír és szörnyfilmeket hogy az már fáj, ebből a megközelítésből még nem nagyon készítettek ilyen sztorit.

A látvány erősen emlékeztet a gore\guro\grindhouse jellegű alkotásokra, csak itt az embereket leszámítva a testen belül helyet foglaló folyadék nem vér, hanem valami fehér színű anyag, amiről sok mindenre lehet asszociálni – de nem úgy kell rá gondolni mint a Sin City-ben mert ez teljesen más. Ezen kívül a operatőrnek csillagos ötös jár, mert a tájképektől kezdve, a környezeten, a falusi kocsmán és az árnyékszéken át a kriptáig, mindennek megvan a maga hangulata. David Higgs húsz éve van a szakmában, így van tapasztalata és a látottakat elnézve, tehetsége is.

Debbie Wiseman filmzenéje a nagyzenekari hangzást priorizálja, ami még jó is. A vége felé a Brian Tyler által komponált Idővonal ugrott be nekem leginkább amikor hallgattam. Amúgy érdekes, hogy egy ilyen műfajú produkciónak mennyire törődtek a zenei aláfestésével. Voltak betétdalok is, ráadásul a jobb fajtából.

A színészekkel maradéktalanul meg voltam elégedve. Mathew Horne egy igazi töketlen balfék, akit a barátnője folyamatosan kidob, aztán visszafogadja, folyamatosan kihasználja mindenki és még gyenge is. Remek választás volt. Ha leszámítjuk, Jimmyt akkor a valódi főhős a legjobb barátja, a szexmániás gyerekutáló Fletch volt, akit James Corden keltett életre és tette ezt hibátlanul. Amolyan visszakozó hősként mindenkit megment és folyamatosan kihúzza a haverját a legnagyobb bajból is, még is mindig ő jár pórul. MyAnna Buring a trio harmadik tagja, aki szemüvegben és anélkül is belevaló csaj, mindent elkövet hogy Jimmy vegye a lapot, majd az utolsó percekben vall szerelmet, ami nem várt válasszal jár. Vera Filatova a vámpírkirálynő jobb kezeként tűnt fel és igazából nem lehetett nem szeretni, hiába volt negatív karakter. Magát a királynőt Silvia Colloca játszotta, akinek  a végén a frizurája borzalmas volt. Egyébként neki már van tapasztalata vámpírtémában, mert a Van Helsingben is szerepelt. Külön jó pont a papot megszemélyesítő Paul McGann, a kemény és sokszor trágár csuhás sok kellemes percet okozott a 86 perc alatt. A többiek már olyan jelentéktelenek voltak, hogy nem éri meg felsorolni őket, ez persze nem azt jelenti hogy rosszak volnának.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s