Nagyító alatt : Az utolsó léghajlító (The Last Airbender)

Hivatalos leírás: Levegő, Víz, Föld, Tűz. Négy nemzetséget köt össze a végzet, amikor a Tűznemzetség brutális háborút indít a másik három ellen. Már egy évszázad telt el, és semmi remény arra, hogy letérjenek a pusztítás útjáról. A harcok próbára teszik Aang bátorságát is, aki rájön, hogy ő az egyetlen Avatar, aki képes mind a négy elemet irányítani. Így hát összeáll Katarával, a Vízhajlítóval, és Katara bátyjával, Sokkával, hogy visszaállítsák háborútól dúlt világuk egyensúlyát.

Megvalósítás : Ahogy annak idején írtam, nagyon vártam hogy M. Night Shyamalan mit hoz majd ki a rajzfilmsorozatból. Mivel nem csak rendezőként, hanem íróként is részt vállal a filmben, igen csak magas volt az elvárásom. Ha valaki ebbe a hibába esik, az általában véve csalódni szokott. Ebben az esetben sem volt kivétel, ez a film minden volt csak nem jó. A történet adott volt, a párbeszédeken sem kellett volna annyit alakítani, egyedül a látvány volt az amivel egy kezdő rendező is felsülhetett volna, mégis pont az volt amibe nem lehetett belekötni. Shyamalan sokszor eltért az eredeti cselekménytől és bár a fontosabbakat megtartotta, sajnos ez sem bizonyult elégnek hozzá. A dramaturgia csapnivaló volt, az események úgy ugráltak az időben, mint nyuszi a fűben. Bizonyára nem lehet könnyű huszonakárhány részt beleerőltetni egy két órás moziba, de ez nem kifogás arra amit műveltek a készítők. A főbb karakterek megmutatkoztak és persze voltak akiket kihagytak, ezzel nincs is baj. A párbeszédek silányak, unalmasak és érdektelenek voltak, eltekintve egy két kivételtől. Még önálló fantasy esetén is gondot okoznának ezek a dolgok, hát még úgy hogy volt mihez viszonyítani.

Az ötlet amiben a négy nép tagjait bemutatták, nagyszerű volt, így nem csak ruházatukban különbözött a kinézetük, hanem bőrszínben is, amitől a különbség még érezhetőbbé vált. Az országok, a világ és annak lakói bemutatása hibátlannak bizonyult. A díszlettervezők kitettek magukért, akár csak azok akik a rajzfilmben látható idomítási mozdulatokat átültették a nagyvászonra. A koreográfia szépen mutatott és hasonlított is a sorozatéra, habár még lehetett volna pörgősebbre csinálni ezt is, de tulajdonképpen nem volt gond e téren vele. A CGI szintén remekül mutatott ebben a közegben, kivetni valót nem találtam benne, az egyetlen nagy hibának inkább azt tartottam hogy átkonvertálták az egészet 3D-be és akárcsak a Titánok harca esetén itt is rossz ötlet volt.  Előnye, annyi, hogy olcsóbb volt így mintha a kezdetektől ezt alkalmazták volna és bevételt tekintve, szerencsés húzás volt, hiszen a 150 milliós gyártási költségből a mozikban eddig csak 131 jött vissza.

A színészeket nagy gonddal válogatták össze és két kivételtől eltekintve jók is voltak. A két kivétel a legfontosabb két karakter Aang és Katara volt. Az Aangot játszó Noah Ringer nem igazán élte bele magát a szerepébe, akár csak Nicola Peltz, aki Katara-t alakította. Ráadásul a megjelenésük sem tükrözte azt a hatást, ami elvárható lett volna, de ez saját benyomás. Dev Patel ismét lenyűgöző volt az állandóan feszült és dühös Zuko-ként, akár csak a nagybátyját megszemélyesítő Shaun Toub – talán csak fura volt hogy itt nem volt kövér. Aasif Mandvi kivételes tehetségű színész és bár vannak főszerepei is, igazán még Hollywood nem fedezte fel magának. Cliff Curtis szintén ebbe a kategóriába esik sajnálatos módon, Ozai-ként jó választás volt. Seychelle Gabriel kevés szerepe ellenére is jó volt (Yue). Francis Guinan sokkal jelentősebb személy volt a rajzfilmben mint itt, de talán a jövőben ez is változik.

A szinkronnal úgy nincs probléma, itt is a kivétel a két főszereplőt érinti igazán. Glósz András és Hermann Lilla nem volt jó ötlet.

A rendezőhöz örökké hű James Newton Howard most sem okozott csalódást, mindent elkövetett hogy olyan dallamvilágot alkosson, ami méltó az Avatar-hoz – mert ugye ez az eredeti címe. Szokásához hűen most is hosszú nagyzenekari témákkal dolgozott.

 

A sok eltérés, változtatás, hiány miatt a, Az utolsó léghajlító nem aratott sikert sem a közönség, sem a kritikusok körében és ezért lehetséges hogy nem lesz folytatása, ahogy már oly sok film esetében. Nagy kudarc ez M. Night Shyamalan-tól, akinek most minden kreativitására szüksége lesz, hogy visszaszerezze a rajongóit, azokat akik csak most pártoltak el tőle és azokat akik már évek óta fanyalognak. Én még bízom benne, szerintem még van jövője és majd ha a Devil- t (amit csak íróként jegyez) bemutatják kiderül igazam volt-e.

Minden gyengesége ellenére azért jó lenne ha készülne második és harmadik rész mellé, legalább be lenne rendesen fejezve.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s