Nagyító alatt : Engedj be (Let The Right One In)

Hivatalos leírás: Stockholm fagyos és meglehetősen nyomorúságos külvárosában járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Hősünk, Oskar Eriksson teljesen átlagos, ám magányos 12 éves kisfiú. Próbálja ép bőrrel megúszni, hogy osztálytársai állandó jelleggel terrorizálják. Otthon – ahol édesanyjával kettesben élnek – titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és más hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött egy idősebb férfival – akiről a néző hamarosan azt feltételezheti, hogy az apja. A kis Eli ugyanolyan magányos, mint Oskar, így hamar barátságot kötnek.

Megvalósítás: John Ajvide Lindqvist könyve alapján egy olyan filmet rendezett Tomas Alfredson, ami méltó társa lehet az igazi vámpíros alkotásoknak. Maga a történet elég egyszerű, de ahogy a valóságos és önmagában is rideg környezethez hozzáadják, egy olyan egyedi hangulatot kölcsönöz neki, ami miatt még sokáig emlegetni fogják. Svédország nem egy kellemes hely, legalábbis a látottak alapján ez jöhet le a nézőnek és ehhez még hozzájön a főhős magára utaltsága, a bezárkózott érzelmei és állandó testi, lelki kínzása, ami csak tovább növeli a negatív benyomást Stockholm iránt. És ez nem véletlen, Hoyte Van Hoytema operatőr képei igazán hidegek és sterilek, annyira hogy bármelyik horrorfilmben megállná a helyét. A fán lógó ember jelenetei sokkolóak, nem azért mert olyat mutat, amit a filmtörténelemben még nem láthattunk, hanem mert olyan természetesnek tűnik.

Ez a természetesség az ami kiemeli a Hollywood-i fantáziából, egyszerre magával ragadó és taszító. Kettősség, ami meghatározza az egész filmet és magát a vérszívó kislányt is, akivel nem lehet nem szimpatizálni. Mivel igen összetett két óráról van szó, fontos megemlítenem, hogy ha csak félszemmel akarjátok nézni, akkor bele se kezdjetek, mert mindennek értelme van és pont ezért folyamatos figyelmet igényel, nekem is kétszer kellett megnéznem és még mindig lennének kérdéseim.

A színészek kiválogatása a legmagasabb fokon sikerült. Lina Leandersson, női főszereplőként rengeteget tesz hozzá a cselekményhez. Lenyűgöző a játéka és remélem még sok filmben láthatom majd. Kåre Hedebrant először furcsának hatott a viselkedésével, de aztán rájöttem, hogy mást már el sem tudnék képzelni helyette, szimpatikus karakteréhez is sokat adott. A többiekről is lehetne mondani sok jót, de tulajdonképpen a két fiatal mindenkit lejátszik és végül is köréjük épül a történet is. Ennek ellenére még az ifjabb színészek is tökéletesen teljesítenek.

Maga a  filmzene is pontosan passzol, zongorás és hegedűs témák is vannak, de az idő nagy részében nemigen fogjuk hallani, mert csak ritkán szólalnak meg, hogy ezzel is jobban figyelhessünk az elénk táruló eseményekre. De amikor megszólal akkor azt úgy teszi, hogy nem felejtjük el egy könnyen.

A megjelent Blue-Ray kiadványnak hála minden sokkal szebben néz ki.

A készülő USA verzió valamivel pörgősebb lesz és elmondásuk alapján ők teljesen a könyv alapján dolgoznak, majd ami a képeket elnézve félig igaz is, lesz benne új karakter is és lehet hogy még horrorosítják majd.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s