Nagyító alatt : Rurouni Kenshin

Történet : A Meiji kor elején az erőszaknak és a kardot viselő harcosoknak leáldozott, de még vannak akik a régi szellemben élik az életüket. Ezeknek a harcosoknak egy része a rossz utat választja és terrorizálják az embereket. A rendőrség mellett azonban van egy ember, egy vándor aki azért járja az országot, hogy segítsen az elnyomottakon. Oldalán egy Sakabatou – fordított pengéjű kard – ,arcán kereszt alakú sebhely és aki ismeri féli a nevét. Ő Himura Kenshin, vagy ahogy a forradalom alatt nevezték, Hitokiri Battosai.

Tokyoba érve találkozik egy lánnyal, aki a Kamiya Kasshin Ryuu technikát tanító Kamiya Dojo helyettes vezetője és megmenti egy ál-Battosai-tól, majd később úgy dönt vele marad egy ideig. Időközben kisebb csapat lesz belőlük, akik folyton belecsöppennek, valamilyen gonosz terv közepébe és mindenáron megállítják azokat.

Megvalósítás : Nobuhiro Watsuki mangája 1994-ben indult a Weekly Shonen Jump oldalain és egészen 1999 novemberéig futott, mindeközben 28 kötet készült belőle. A mangaka saját bevallása szerint sok szereplőt a Marvel képregények alapján alkotott meg és párat a valóságból is. A manga-t az USA-ban a VIZ forgalmazza és most már nálunk is kapható, méghozzá a Mangafan jóvoltából. Van még két másik történet ami szervesen kapcsolódik a sorozathoz, ezek a Jahiko no Sakabatou és a Haru ni Sakura, mindkettőt Watsuki írta.

Az anime 1996-ban került a képernyőkre, a rendezője Kazuhiro Furuhashi volt, aki otthon volt a shounenben. A forgatókönyveken és az egyes epizódokon egy kisebb hadsereg dolgozott, ami végül is érthető egy 95 részes sorozatnál. A mangából csak két nagyobb főcselekményt vették át, az egyik a Tokyo, a másik a Kyoto volt, a harmadik a Jinchu már nem került be. Maga a történet a vége felé már eléggé elkalandozott, de ettől még szórakoztató tudott maradni.

Egy szamurájos shounen esetében szükség van sok akcióra és egy kis humorra egyaránt. Mindkettő a kellő mennyiségben található meg benne és drámai pillanatokat is jócskán tartalmaz, ami még inkább emeli a színvonalat. Külön erőssége, hogy a többi hasonszőrű alkotással egyetemben ez is a masszív karakterkínálatra támaszkodik. Mindkét oldalon megtalálhatóak olyan személyek, akikkel lehet szimpatizálni és némelyikük később át is kerül a jó oldalra. Ugyanakkor kicsit naiv húzásnak tartom, hogy a legyőzött bűnösök több esetben is önként vállalják a büntetést. De ettől eltekintve bajom nem volt vele. A 95 rész alatt a leginkább említésre méltó szakasz, az a Kyoto-i volt, ennyi jól megrendezett harcot és karaktert sem előtte, sem utána nem képes felvonultatni a szerző. Kiváncsi lettem volna a harmadik, kimaradt Jinchu mit tartalmazott, majd ha a manga ott tart nálunk, akkor úgyis elolvasom, de lehetett volna még folytatni az animet is.

Ha úgy vesszük folytatva is volt, de nem sorozat formájában, hanem OVA-ként és egy mozifilmben. A mozi, a Rurouni Kenshin: Ishin Shishi no Chinkonka [Requiem] címet kapta és az OVA, az Ruroni Kenshin – Meiji Kenkaku Romantan Seisohen (folytatás) és az Rurouni Kenshin – Tsuiokuhen OVA (előzmény) elnevezést. Utóbbiak azonban jóval komorabb hangvételű alkotások és kevesebb vidámság van benne, ellenben sokkal inkább megfogott mint a tv sorozat, lehet hogy a felnőttesebb karakterdizájn volt az oka.

Noriyuki Asakura zenéje nagyszerűen passzol a képek alá. A főtéma ami főként a nyugodtabb helyzetekben hallatszik, nagyon szép és kellemes is. . A hangszerelés igen változatos, megtalálható elektromos gitár, szaxofon, hegedű, szintetizátor és még sorolhatnám. Az openingek és endingek követik a sokepizódos sorozatok példáját és népszerű J-popos nótákat szólaltatnak meg.

A szinkron ismét parádés, nagy gondossággal válogatták ki a megfelelő seiyuukat. Kedvenceim : Mayo Suzukaze – Kenshin, Masanori Ikeda – Shishio, Yuji Ueda – Sanosuke, Yoshito Yasuhara – Aoshi, Miina Tominaga – Yahiko, Miki Fujitani – Kaoru, Mika Doi – Megumi, Akio Ohtsuka – Jinei, Jouji Nakata – Lentz, Junichi Takeoka– Schneider, Junichi Inoue – Shougo, Noriko Hidaka – Sojiro, Shuuichi Ikeda – Seijuro, Tomo Sakurai – Misao, Hirotaka Suzuoki – Saitou, Kanako Irie – Yumi, Chisa Yokoyama – Misanagi

A grafika mai szemmel már nem tűnik nagy számnak, de minden kézzel rajzolt, semmi CGI és a karakterdizájn is szimpatikus. A mozgások szokás szerint túlmennek a fizika határain, de ez legyen a legkisebb gondunk egy shounen-nél. A háttér és állóképek, pedig akár festményen is szerepelhetnének.

Összesítve : Egyetlen és legkomolyabb hibája, hogy a Kyotoi rész után végig fillereket mutattak. MAL : 9 pont

Reklámok

1 hozzászólás

  1. Előtte is fillerek vannak 🙂 Vatsuki még írta is a mangában, hogy a szerkesztője javaslata miatt rajzolt bele egybefüggő történetet. Szerintem ez nem hiba…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s