Nagyító alatt : Kick-ass (Ha\Ver)

Hivatalos történet : Nem baj, ha nem vagy tökéletes. A jó szándék is elég. Légy te is szuperhős! Dave már elég képregényt olvasott ahhoz, hogy úgy érezze, mindent tud a gonosz legyőzéséről. Elhatározza, hogy ő is beáll példaképei seregébe: szuperhőssé fejleszti magát. Vesz egy zöld ruhát, választ egy menő nevet, és nekivág a nagy kalandnak, hogy megtisztítsa városát a bűn mocskától. Azonban semmilyen szuperképessége sincs, ráadásul kissé ügyetlen is, ezért könnyen lehet, hogy a testhez álló zöld ruha nem lesz elég feladata teljesítéséhez. Különös felbukkanásának mégis híre megy. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Ha/Ver egyre merészebb helyzetekbe kerül. Egyik életveszélyes akciója során egy elszánt apuka és kislánya sietnek a segítségére, akik szintén jelmezt viselnek, és nem is akármilyet. A helyi maffiafőnök azonban hamar megelégeli az állítólagos szuperhősök buzgóságát. Egy ravasz tervet eszel ki ellenük, hogy végleg eltüntesse az útjába kerülő álarcosokat.

Kivitelezés : Mark Millar és John Romita Jr. képregényét Matthew Vaughn ültette át a vászonra és rendezésileg nagyon eltalálta azt a bizonyos pontot, mert eszméletlen cool volt a film. Több műfajból is táplálkozik, klisék hegyeit vonultatja fel, mégis annyira stílusosan, hogy nem lehet nem élvezni minden egyes percét. Vaughn eddig is bizonyított már, de most már a képregényadaptálók közt is bátran megállja a helyét, a 2012-ben érkező második felvonást is ő fogja majd dirigálni.

Maga a történet elég egyszerűnek mondható, mégis képes olyan fordulatokat produkálni, ami meglepi a nézőt és pont ettől lett annyira jó, mert folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Vannak eltérések az előzőleg elvárt tartalommal szemben, ami csak jó mert így rácsodálkozunk, hogy ezt nem hittem volna, meg ilyenek. Ezért is érdemes megemlíteni a forgatókönyvírókat, Jane Goldman és a rendező úr együttesen látták el a feladatot és nagyon elkapták a hangulatát a viszonylag friss (2008) képregénynek.

A vizuális elemeket nagyszerűen ültették át a kész filmbe, mintha az eredeti oldalakat olvasnánk, csak mozgásban. Ez azt is jelenti, hogy a nem csekély brutalitást is ábrázolták, méghozzá igen hitelesen. A halál sok filmben sokféle módon jelenik meg, itt naturálisan ábrázolják, hogy a bűnözők is csak emberek és a vég előtti utolsó pillanatukban, az ő arcukra is kiül a félelem és az ő szemükben is megjelenik a rettegés. De nem lehet rendet tenni anélkül, hogy koszosak lennénk, így hőseink is bemocskolják magukat a jó érdekében.

És ha már róluk van szó, akkor az egyik legnagyobb hangulatfaktora a filmnek, az a szereplőgárdája. Senki sem százas, mindenkinek van valami difije. Kezdjük ott, hogy apuka a kislányát gyilkosnak képzi ki és ilyenek. Ebből a szempontból a stábot sikerült maximálisan beválogatni. Aaron Johnson a címszereplő bőrébe bújva hihetően adja elő, az átlag elnyomott tini életét, akinek elege van a sok bűnözésből, de igazából fel sem fogta milyen következményekkel járhat, ha bűnüldözésbe kezd. Nicolas Cage ismét remekel, a saját ötleteit is belevette a karakter megformálásába, ami igen jót tett neki. Chloe Moretz nagy meglepetés volt, több helyen is hallottam, hogy igazi tehetség és még sokra viszi, de nem hittem benne. Ez megváltozott ahogy véget ért a film, a kis hölgy tényleg sokra viheti még, gyermeki ártatlansággal gyilkoló és szabadszájú Hit Girl-ként mást már el sem tudnék képzelni helyette. (Legközelebb az Engedj be amerikai verziójában lesz a főszereplő majd, ami újabb lökést adhat a karrierjének.) Christopher Mintz-Plasse a Role Models után végre kibontakozhatott és a megtestesült Red Mist tökéletes megfelelője volt. Ügyetlensége vetekszik Kick-ass- el, de az ő karaktere sokkal több meglepetést rejt, mint azt az előzetesek sejteni engednék. Mark Strong végre egy igazi vérbeli gonoszt játszott és ellentétben a Robin Hood-al és a Sherlock Holmes-al, itt tényleg az is volt. Lyndsy Fonseca főként televízióban volt ismert, de remélhetőleg ez változni fog, mert szimpatikus volt a játéka. ÉS még nagyon sok szereplő tűnik fel, ki kisebb, ki nagyobb szerepekben, de senkinek nem volt halvány a játéka és szórakoztatóak voltak.

Ha már a szórakozásnál tartunk, akkor meg kell említenem azt  a sok utalást ami a képregényekre és filmekre vonatkozik, mert akad belőlük jó néhány. (A Pókemberes az egyik legnagyobb). De ezekhez még hozzájön a megfelelő zene kiválasztása. Kezdve a főcímdallal, ami az előzetesekben is felcsendül, nos ez egy Prodigy szám, de van még itt Primal Scream, The Dickies, Elvis Presley, Ennio Morricone és a 28 nappal később zenéje is hallható még. Ebből is látszik, hogy mennyire változatos a kínálat, ami passzol a jelentekhez, amik alá pakolták. Persze van rendes score is, ezt öten hozták össze, Ilan Eshkeri (aki már a Csillagporban dolgozott Vaughnal), Marius De Vries, Danny ElfmanHenry Jackman és John Murphy ( az említett 28 nappal később kapcsán).

Eszméletlenül hat, amikor látod is azt, ami alatt szól.

A moziban eredeti hanggal néztem, ha tehetitek nektek is azt javaslom, de akárhogy is a magyar elnevezések idétlenül hangzanak. A Ha\Ver, a Kis Dög, a Vérprofi mind egytől egyig idióta magyar elnevezés. De ennyiben ki is merül a negatívum a Kick-ass kapcsán, amiről végül is nem a gyártók tehetnek. Ha pontoznom a kéne, akkor a maximumot kapná és ennyi. A folytatás két év múlva várható, ha ugyanilyen profin csinálják meg, akkor kiválóan fogom érezni magam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s