Nagyító alatt : Nana

Komatsu Nana életvidám lány, sokat beszél, kicsit önző, de szeretetre méltó. Minden álma, hogy miután újra találkozik a barátjával, majd összeköltöznek és majd egyszer szerető feleségként mellette fog élni. Eddig nem volt szerencséje a szerelemben, mert rendszeresen beleszeretett a “szembejövő férfi”-ba és ezért sok csalódás érte már, egy pedig különösen nehéz volt számára.

Oosaki Nana, a Blackstones nevű rockbanda énekesnője. Kívülről kemény és hűvös, de belülről kedves és melegszívű. Lelkét megsebezte az idő, a szerelem és az elhagyatottság. Első és egyetlen barátja, Nobu segítségével megismerhette a leendő zenekarát, szerelmét és rájött hogy mindene a zene, profi énekes akar lenni.

Két nő, két élet, két külön világ, ami mégis találkozik egy hideg téli estén a Tokyoba tartó vonaton és ezzel mindkettejük élete örökre megváltozik.

Műfaj szempontjából egy romantika és dráma keverék, amiben szépen helyezkednek el a humorosabb részek, hogy mégse legyen annyira nyomott hangulata. Igazi slice of life, ami shoujo-ként indul, de végül is josei lesz belőle.

A mangát 2000-ben kezdte el Yazawa Ai és még mindig fut, bár elvileg már nincs sok belőle. A Shueisha publikálta ez idő alatt, de viszonylag rövid időn belül egész sikeres lett, így a nyugat is elkezdte kiadni, a Soujo-Beat magazinban.

Érdekes módon az animét még két élőszereplős feldolgozás előzte meg, az egyik 2005-ben, a másik 2006-ban. A főszereplők,  Mika Nakashima (O), és Aoi Miyazaki (K) voltak. A live-action feldolgozások kapcsán vagy sikerül jól előadni az adott mangát\Light novelt\anime-t, vagy nem, ebben az esetben kimagaslóan jó darab született. Nem is a színészi játék érdemel annyira dicséretet, hanem ahogy a döntő jeleneteket áthozták a mangából és ezt bemutatták, persze azért voltak eltérések is az eredeti művel.

2006-ban végre elérkezett az első animeadaptáció is, ami a 12.-ik kötetig dolgozza fel az eseményket, így a befejezés kimondottan zavarónak hat, mivel nincs is befejezve. A második évad a manga vége után lesz esedékes. A Madhouse Studios végig hű maradt az eredeti koncepcióhoz és ugyanazt az ábrázolást használta mint a mangában, így olyan volt egész mintha azt látnánk és hallanánk 47 részen keresztül.  Ami nem meglepő azon tény tükrében, hogy folyton egyeztettek a mangakával, így egyetlen felesleges rész, vagy filler sem volt. Viszont készítettek mellé még három OVA-t is , amelyek amolyan összefoglalóként funkcionáltak.

A karakterközpontú történet már az elejétől kezdve visszaemlékezéseket használ, ami később sem változik, felváltva beszél benne K. Nana és O. Nana. Ez főként azért jó húzás, mert így körbelengi egy olyan légkör, ami miatt állandóan találgatások merülnek fel a jövőre vonatkozólag. A valódi emberi érzéseknek hála, bővelkedik kiszámíthatatlan fordulatokban. A tetteknek itt súlya és következménye van, a problémák valósak, éppen ezért nem nehéz szimpatizálni az azokat átélő szereplőkkel. Szövegben is nagyon erős, egy-két monológ vagy párbeszéd nem várt hatással lehet a nézőre és tényleg bele tudjuk képzelni magunkat az adott szituációba. A karakterek rendkívül jól kidolgozottak, mindenkinek megvan a saját kis élet-története. Igazi jellemek, egyéniségek, nincs két egyforma viselkedésű szereplő.

Hitelesen bemutatja, hogy ha valaki kicsit híresebb lesz, akkor a lesifotósok máris rászállnak, nem törődve  a családi béke felborításával, megzavarásával. A zeneipar is a pénzről szól és egy két stúdió mindent elkövet, hogy felfuttasson egy addig a többségnek ismeretlen nevet. Ahogy a rajongók is egy idő után megszállottá válhatnak. Azt is láthatjuk, hogy a látszat ellenére, ezek a sokszor tökéletes példaképek is csak emberek.

A hangok szépen szólnak és tisztán. A seiyuuk felülmúlták magukat és itt a csodálatos Romi Park-ra (O. Nana) gondolok főleg, de a sok kedvencem volt még : Yoshihisa Kawahara (Yasu), Tomokazu Seki (Nobu), Hidenobu Kiuchi (Ren), Akira Ishida (Shin), Aya Hirano (Reira), Takako Honda (Junko), Junichi Suwabe (Kyosuke), Toshiyuki Morikawa (Takumi) és KAORI (K.Nana).

A zene főleg – marha jó – betétdalokból állt, de mellette volt a szokásos szimfonikus aláfestés is, ami önmagában megállja a helyét és sikeresen fokozza a hangulatot is, Tomoki Hasegawa komponálta.

A betétdalokkal kapcsolatban fontos megjegyeznem, hogy a Blast-os számokat nem Romi Park énekelte, hanem Anna Tsuchiya. Kettejük orgánuma hasonló, de ha figyelünk észre lehet venni a különbséget. Mondjuk alapvetően egy japán seiyuu három féle hangot tud szinkronizálni és énekelni, úgyhogy sokszor nem is hinnénk, hogy ugyanazt halljuk egy “cincogósabb” dalban, mint akit egy komolyabb melódiában.

A grafika gyönyörű nincs rá más szavam. Egyetlen problémám az eredeti karakterdizájnnal van, amit sikerült teljesen ugyanúgy megjeleníteni. A Clamp-es figurák megirigyelhetnék ezt a fajta vékony ábrázolást. Fura például, amikor darázsderekat akar K. Nana és ezért csinál felülést, viszont úgy néz ki mint egy anorexiás. A közeli képekben ellenben nagyon is szépen mutatott a kinézete. Ez a fajta kettősség folyton jelen van, egy idő után meg lehet szokni.

Az sorozatot először japánul kezdtem el nézni, aztán áttértem a magyar szinkronra, ami felemás érzéseket keltett bennem, de maradtam annál. Ami miatt nem voltam teljesen megelégedve  a magyar hanggal, az az amit már régóta mondok, hogy amikor a szinkronszínészeket válogatják, jó lenne ha olyan hangokat választanának ami legalább megközelíti az eredetit. Erre jó példa Nobu hangja, akit Pálmai Szabolcs szinkronizált és meg sem közelíti Tomokazu Seki-t. A Yasu hangját adó Maday Gábor sem volt annyira kemény mint Yoshihisa Kawahara , de ő még bőven jó volt. Továbbá még mindig nagy negatívum a nevek kiejtése, a falra tudtam  mászni amikor Kyosuke nevét Kijoszuke-nek ejtették és még sok ilyen. Ez más animeknel is előfordul sajnos. És akkor most jöjjön a pozitívum, ami a nagyszerű fordításban és magyarításban nyilvánul meg. Mivel szövegileg remek, a mai fiatalokra jellemző beszéd és a dumák kifejezetten emelik a színvonalat. Akárcsak Peller Anna, O. Nanaként. Én azt mondom hogy aki japánul nézte végig ,tegyen egy próbát magyarul is, megéri.

Senki ne várjon tőle pörgős cselekményt, akciót vagy egyebet, ez a történet az életből merít és éppen ezért tud végig élvezetes maradni, remélem a manga nemsokára befejeződik és jön a második évad.

Összesítve : Egy igazi shoujo\josei – és nem csak lányoknak\nőknek. MAL : 10 pont.

 

Advertisements

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s