Nagyító alatt : Swing Vote (Döntő szavazat)

Új Mexico-ban található egy Texico nevű hely, itt éli mindennapjait Bud a kislányával, Mollyval, aki szeret politizálni és úgy általában okosabb mint az apja, sőt még ő gondoskodik a sokszor lerészegedő alakról. Eljön a nap, amikor szavazni kell a leendő elnökre és mivel ez Mollynak nagyon fontos, Bud megígéri hogy mindenképpen elmegy, még akkor is ha amúgy nem érdekli. Aznap kirúgják az állásából, majd elmegy piálni és beájul a kocsijába. Mivel nem jött el, egy hirtelen ötlettől vezérelve Molly próbál meg szavazni helyette, azonban a gép véletlenül kikapcsol és félbemarad a művelet.

Másnap este két ember érkezik hozzájuk, akik elmondják hogy Bud megismételheti a szavazást, ha akarja. Ez azért válik fontos tényezővé, mert az USA történelmében először, a két elnökjelölt egálban van és egy szavazat dönti majd el Amerika jövőjét. Egy riporternőnek hála, Bud kilétére fény derül,  majd újságírók, a média, hírességek, politikusok és az elnök is megszállja a várost és ettől kezdve megindul a harc a Döntő szavazatért.

Ennyi lenne a történet és nagyon többre nem is kell számítani, mert bár ez a film a politikáról szól és apa-lánya kapcsolatáról – mert hogy utóbbi a drámai vonal tulajdonképpen – , mégis van benne valamilyen fajta önirónia a politikai világgal és Buddal szemben is. Elvileg drámáról van szó, de ennek ellenére több humoros jelenet is található benne, amitől nem lesz egysíkú a film. És most többek között a kampányolásra utalok, ami mindkét félnél megváltozik, amint kiderül, hogy elég egy embert meggyőzni milliók helyett, ettől lesz vicces az, ahogy szembefordulnak saját meggyőződésükkel, politikai irányvonalukkal.

A színészek remekül teljesítettek, Kevin Costner jól hozta a piás, gondtalan apukát, aki mégis képes felelősségteljes lenni, ha megerőlteti magát. Az igazi meglepetés a lányát játszó Madeline Carroll jelentette, aki eddíg főleg kisebb szerepeket kapott és mégis képes volt felnőni a feladathoz, hogy egy éretten gondolkozó gyerek bőrébe bújjon. Paula Patton , a már említett riporternőt testesíti meg, akit nem lehet nem szeretni és még szépen is néz ki. George Lopez a főnökét játssza, aki mindjárt meglátja a lehetőséget a helyzetben és minden mást talonba tesz. Kelsey Grammer vicces volt elnökként, akinek néha igen gyerekes beszólásai voltak, de mégis erős államférfi tudott lenni ha kellett. Dennis Hopper olyan szerencsétlennek mutatta magát, hogy akaratlanul is sajnálni kezdtem már a legelején. Nathan Lane , az ő kampányfőnökeként szimpatikus volt és az őrült ötleteivel jó humorforrásnak is bizonyult, akár csak az elnök támogatóját játszó Stanley Tucci, aki itt is parádés volt. Imádom a fickót. Judge Reinhold kisebb szerepben tündököl, mint Bud haverja, aki kiélvezi az elönyöket ami a folyamatból származik, de elsőként hagyja cserben. Akiről még érdemes szólni, az Charles Esten , aki egy titkos szolgálatost alakított. Rajtuk kívül, több híresség is feltűnik, akik csak emelik a színvonalat és Costner a saját zenekarával énekelt is egyet még – jó kis reklám nekik.

Hoppá, a zenéről még nem is szóltam, újabb plusz pont a filmnek. John Debney könnyed kis aláfestést csinált, ami jól mutatja a hely hangulatát, ugyanakkor az igazán komoly részeknél átvált erősebb szimfonikus hatásba, amitől csak még jobb lesz. A legvégén már egészen erősen érezni ezt, végül is Buddal együtt a zene is folyamatosan változik.

Közel sem egy hibátlan alkotás, de mindenképpen megéri megnézni, már csak a színészek miatt is. A magyar szinkron nem rossz, de aki teheti inkább angolul nézze, úgy jobb.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s