Nagyító alatt : 11eyes

Satsuki Kakeru kiskorában elvesztette a nővérét, és egy árvaházban nőtt fel Minase Yuka-val együtt, akivel később is több mint baráti maradt a viszonya. Kakerunak egyik oldalon szemfedője van, mert a jobb szeme más színű mint a bal, ezért gyerekként sokan rondán bántak vele és kiközösítették. Most, hogy középiskolás vannak barátai, jól megy az élete addig a napig, amíg Yuka és ő át nem keverednek egy különös világba, ahol a Hold vörösen izzik. Nem sokkal később különös szörnyek támadnak rájuk és amikor már minden remény hiába az egész megszűnik és visszatérnek a normális világba.

Próbálnak nem gondolni az eseményekre és elfelejteni, de később ismét magába szívja őket a Vörös Éjszaka. Ezúttal azonban megmenti őket egy felsős diáklány aki kardot használ. Az ő neve Kusakabe Misuzu és elmondja nekik, hogy ezt a világot valaki szándékosan hozta létre. A szörnyeken kívül a Fekete Lovagok is vadásznak rájuk és Töredékeknek nevezik őket. De nem csak hárman vannak itt, még néhányan különleges erejüket használva próbálják túlélni azt, hogy kiválasztottak lettek.

Eredetileg visual novelként indult ez az egész, négy platformon. A Less nevű cég készítette el. Ezzel az alapok és a tulajdonképpeni egész csak arra várt, hogy meg legyen animálva rendesen is.  Ezt a Dogakobo vállalta el, aminek már volt egy-két minőségi munkája. Ha ebből indulunk ki, akkor bizony remek munkát végeztek, de sajnos az egész a történetvezetésen bukik el.

A 12 részes történet alatt a cselekmény halad egy irányba, aztán amikor már éppen elkapcsolnál – néhányszor abba akartam hagyni – akkor jön valami olyan ami fenn tartja a figyelmet. Hiába a számtalan sablon és klisé – mert van jó pár benne – mindig van egy pont, amikor megéri folytatni. Ezek a részek durván és megalkuvás nélkül a földhöz vágnak minden megszokott lightos pillanatot és az ember szemébe tolják a brutális valót és amikor már végképp azt hitted nem lepődhetsz meg, jön az orbitális csavar. Ezzel minden megoldva látszik, az utolsó előtti rész fergeteges, de akkor jön a fekete leves a lezáró epizóddal, amiben sikerült elkövetniük a legnagyobb hibát ami létezik, és az a kényszerített Happy End – plusz a Dallas effektus, csak nem álommal. Vagyis ha minden változatlan marad, akkor sem akad ki a néző és még szimpatizál is ezzel a megoldással, azonban a  “jó lenne egy boldogabb befejezés” nem mindig jelenti jó megoldást, egy amúgy jó cselekményszálnál.  De ezt majd mindenki maga eldönti. Az első részektől kezdve csak nő a lendület és habár sokszor láttunk hasonlót mégis élvezhető tud maradni, gyengeségei ellenére is.

A karakterek kidolgozottsága inkább a főbb szereplőkre korlátozódik. Egy másik gyengesége az animének az a szereplőkben található, pontosabban egyben, mert a többiekkel nem nagyon volt bajom. Kakeru a szokásos átlagos főhős, Misuzu a démonírtó lány aki komoly érzelmeket érez majd a főhős iránt, persze az más szeret stb, stb. Akivel nem egyeztem ki az Yuka volt. A kezdetben aranyos barátnő, később idegesítően ragaszkodó lesz, majd be is kattan, ami miatt nagyon sokszor örültem volna, ha véletlenül elveszíti a fejét, de legalább is valaki úgy istenesen felpofozza.

Műfajilag akció-fantasy, elfek és manók nélküli kitalált világgal és ellenséggel. A csöpp humor ami benne van, nem képes oldani a feszültséget, ami a rossz dramaturgia miatt annyira nincs is. Ami inkább jellemzőbb az a drámai vonal. Ez indokolt esetben igen hatásos tudott lenni és egy-egy jelenetet olyan érzelmi töltéssel látott el, ami hozzájárult ahhoz, hogy átvegyük a hangulatot és mi is dühöngjünk, vagy éppen szomorkodjunk. De – mert megint van egy de – több esetben rossz helyen, vagy rossz időben alkalmazták, ez gondolom a játékos múltjának tudható be, ahol az eseményeket mi irányítjuk, ám mivel itt ez nem így van, több amúgy fájdalmasnak tetsző pillanat zavaróan tud hatni.

A hanggal minden rendben a 2009-es színvonalat lazán hozza. Az effektek, a zajok hangosak és nagyjából élethűek. A zene kellemes, több amúgy külön hallgatható tétel is felcsendül benne. Az ending és az opening kellemes és mielőtt felcsendül – ez a második résztől igaz – magyar nyelvű narráció köszönt minket.

A szinkron parádés mint mindig. Akiket érdemes figyelemmel kísérni az : Ayano Niina , Hyo-sei, Showtaro Morikubo, Yuu Asakawa, Hitoshi Bifu . ÉS narrátorunk Faragó András.

A grafika terén nagyon szép munkát végeztek. Megfelelő arányban keveredik az animáció és a CGI-s betétek. Nem rosszabb mint bármelyik 2009-es anime megjelenítése, nem is emelkedik ki a sorból, de mindenképpen remek látványt nyújt.

Idén még lesz egy két részes OVA is hozzá, de manga már tavaly elindult Ayano Naoto illusztrálásában.

Összességében : Minden hibája ellenére is lehet élvezni, kedvenc nem lesz, de egynek elmegy. A zene, a grafika, a magyar narráció és néhány karakter miatt megéri megnézni. MAL 6 pont.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s